A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

zal szerződünk arra, ami milliókat hoz, s akkor nem kell majd kifizetni százmilliót fölöslegesen az egyéni parasztnak, annyival kevesebb lesz neki. Ilyen intézkedésekkel nem százmillió - két ilyen esetről volt már szó, ami egyenként száz-százmillió. De ha jól végignézik az elvtársak a SZÖVOSZ területén, az FM-ben így kb. egymilliárdos összegről van szó, amit a parasztságjövedelméből el lehet vonni, anélkül, hogy egy paraszt azt mondhatná, hogy letértünk az eddigi vonalunkról, és őt törvénytelen eszközökkel üldözzük. Erről kellett volna Nyers elvtársnak énszerintem beszélni. Központi Bizottságunk - úgy gondolom - joggal elvárja az elvtársaktól, hogy ennyi vita és ennyi magyarázat, példa után tényleg nagyon gyorsan szakítsanak hibás magatartásukkal. De ha az FM-rőI, ha a Fehér elvtársékról vagy a Nyers elvtársról beszélek, különösen én, felvetődik rögtön a kérdés, hol van az illetékes titkár. Az elvtársak túl jók voltak hozzám. Senki ezt a kérdést szóvá nem tette felszólalásában. Hát másfél éve én felelős vagyok a gazdasági ügyekért, azon belül az agrárkérdésekért is, és így az elvtársak munkájáért is. Milyen mértékben? Olyan mértékben, hogy amit a KB megszab határozatban, a PB határozatban, én köteles vagyok a végrehajtást ellenőrizni. Ha valami hiba van, megpróbálom a magam erejéből kijavítani, ha nem futja az erőmből, a KB vagy a PB elé vinni, javaslattal a kérdés megoldását. Én úgy gondolom, hogy nekem ténylegesen van a másfél év alatt felelősségem e kérdésben, és ha meg akarnám fogalmazni, hogy hogyan, akkor megint csak, ne haragudjon Dobi elvtárs, hogy megint az ő hasonlatából lopok egyet, ezt a virágos tarka rét hasonlatot. Hát tényleg, olyan ez az agrártézis is, mint a virágos tarka rét, és a mi munkánk is olyan szép is volt tényleg a két esztendő alatt, és én sokkal inkább hallgattam a Fehér elvtársra, ha ő mutogatta a rét sarkában a virágokat, mint a Dögei elvtársra, mikor a másik virágokat mutogatta nekem. Hát nem mentségül, de ténylegesen így van ez, elvtársak. Engem nagyon erősen áthat az a felelősség, hogy mégiscsak egynéhány, 5-6 milliárd devizaforintos adósságunk van, amiből hát két és félmilliárd a múlt esztendőben keletkezett, úgy, hogy felvettünk baráti országokból. S ha nekem arra hívja fel valaki a figyelmemet, hogy lehet százmillió forintot nyerni azzal, hogyha ezt az intézkedést meghozzuk, akkor azt mondom, hogy gyorsan nyerjük meg a százmillió devizaforintot. Ha valaki arra hívja fel a figyelmemet, hogy vigyázz, mert ha ezt az intézkedést kiadják, akkor a termelési kedv csökkenni fog, és 300 millió devizaforintot ráfizetünk, akkor rögtön azt mondom, hogy jaj, ezt a 300 millió devizaforintot nehogy ráfizessük. S ilyen szempontból, ismétlem, hogy én kevésbé voltam kritikus a Fehér elvtárs magatartásával és hibáival kapcsolatban, mint a Dögei elvtárs hibáival kapcsolatban. De úgy gondolom, bár nem így vetődik fel a kérdés, habár ez is benne volt a felszólalásokban, és Lombos elvtárs helyesen felvetette a PB felelősségét abban, hogy a dolgok idáig mentek. A PB-nek tényleg szintén van felelőssége ebben a kérdésben, de hozzá kell tennem, elvtársak, hogy ahogy most idekerült a kérdés, tudunk így határozni, ahogy határoztunk. A PB-nek igen sok munkájába került, hogy a kérdés most így került ide, és nem másképpen. Én is hozhattam volna javaslatot a PB elé, a PB is hozhatott volna javaslatot egy évvel ezelőtt a KB elé. De elvtársak, akkor a javaslat úgy kezdődött volna valahogy, hogy „Dögei elvtárs és három helyettese egy percig nem maradhat mi863