A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

gatókat, párttitkárokat, szakszervezeti elnököket. Megbeszéltük a feladatokat. Szinte kivétel nélkül minden felszólaló arról beszélt, hogy az átlagbérrel nem ért egyet, és minden rosszat elmondtak róla. Azt is hozzátették, hogy ebben a helyzetben mást nem lehet csinálni. Véleményem szerint az átlagbér tényleg ártalmas, egy sor kötöttséget tartalmaz, amivel ha nem élnek jól, igen ártalmas. De van egy sor nagyon jó tulajdonsága is. Csak az kell, hogy a határozatokat hozzáértéssel lehessen végrehajtani. Ez azonban nem népszerű, és sajnos, a vezetők ehhez még nem szoktak hozzá. Azért szeretném felvetni, mert gondolkozni kell azon, hogy fenn kell-e tartani. És én úgy érzem, hogy egy darabig fenn kell tartanunk. Kellene bizonyos tájékoztatást tartani, hogy mi az átlagbér lényege, és hogyan kell vele jól bánni. Megfelelő szakemberek tartsanak beszámolót, és beszéljenek arról, hogy hogyan kell az átlagbérrel jól élni, milyen akadályokat jelent, ha nem jól bánunk vele. Akkor nem lesz ilyen probléma. Arra azonban óva intenék, hogy ha ezt a módszert meg akarnánk változtatni, olyan módszert hoznánk, ami a túlteljesítés korlátlan lehetőségét biztosítaná. Ez ugyanis óhatatlanul azt hozná maga után, hogy bizonyos idő elteltével rendezni kell a normákat. Ezt azért mondom, mert tudom azt, hogy az elmúlt időszakban minden normarendezés után ezreket veszítettünk el, még párttagokat is. Az a párttag, aki pártmunkát is végzett, azt mondta, hogy visszaszerzi a keresetét, de akkor nem végez pártmunkát. Azok agitáltak általában a normarendezés mellett, akiket nem érintett. Az utolsó normarendezés, amit 1956-ban végrehajtottunk, hozzásegített az ellenforradalomhoz. Véleményem szerint a Központi Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy bátorítsák a gazdasági vezetőket. Az igazgatók és a gazdasági vezetők nem nyúlnak bele a kérdésekbe.Van úgy, hogy egyszer borzasztóan belenyúlnak, és azután átesnek a ló másik oldalára. Oda kell az igazgatókat szorítani például, hogy amikor valaki selejtet gyárt, azt fogják meg és büntessék meg. Meg kell adni az alapot ahhoz, hogy amikor keményen belenyúlnak a dolgokba, abban az esetben is érezzék a párt támogatását. A gazdasági vezetők legyenek igazságosak, ne csak büntessenek, illetve büntetés közben is neveljenek. Ha ilyen gazdasági vezetőink lesznek, akkor a gazdasági életünk is jobb lesz. A kiküldött anyag 4. oldalán van valami, amit nem értek. Csináltam egy átlagolást. Azelőtt 7,6 kat. hold jutott egy tagra, ez az új helyzetben felemelkedett 9,5-re. Azelőtt az volt a probléma, hogy sok a föld. Most úgy néz ki, hogy több a föld. A kérdésem az, van-e elég gépi kapacitás, megkönnyíti-e a gépek nagy száma a helyzetet, vagy megint nem lesznek a földek megművelve, és akkor megint nem lesz vonzó a termelőszövetkezet a parasztok számára. FÖLDES LÁSZLÓ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! És a beszámoló tartalmával lényegében egyetértek, legfeljebb nem nagy örömmel hallottam, hogy ez a beszámoló lényegében információ. A Központi Bizottság az elmúlt esztendőben hozzászokott, hogy a legfontosabb kérdésekben dönt. Ha egyet is értek azzal, hogy új elvi kérdések nem merültek fel, véleményem szerint nagyon sok kérdésben ki kell dolgozni a párt politikáját. Itt két dologgal szeretnék foglalkozni: 1. az ellenség elleni általános harc; 2. pártunk szervezeti kérdései. 80 •'