A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

után vonta, tehát segítségére volt a politikai fejlődésnek. És ott állandóan emelkedik, javul a helyzet ezekben a termelőszövetkezetekben, úgyhogy én a központi kérdésnek nálunk Magyarországon, mi nem Kínában vagyunk, nem is Bulgáriában [sic!]. Én Bulgáriában nem jártam, nem jártam Kínában sem, de egyet láttam. Azt, hogy ahhoz, hogy mi tovább menjünk, előremenjünk, ahhoz nekünk biztosítani kell a vezető embereket ezekbe a termelőszö­vetkezetbe, [sic!] Biztosítani kell. És mivel nincs elég nékünk- mert az anyag­ból, ahogy én látom, hogy még a feleannyi sincsen mondjuk agronómu­sunk, főiskolát végzettünk, mint amennyi tsz-ünk van már, és minél tovább fognak fejlődni szélességében is, tehát több és több lesz [sic!]. Nékem az vol­na a javaslatom, hogy ezt a hiányt pótoljuk azzal, hozzunk létre olyan tanfo­lyamot, ami mondjuk egyéves volna, nem öt éves, olyan embereket hoznánk be, akik mondjuk, jó szakemberek, bizonyos mértékig tekintélyük van a me­zőgazdaságban, már a tsz-ekben, és egyéves tanfolyamon szakmabeli, nem el­nöki, hanem szakmabeli képzést nyernek. Az agronómusokat akarnám itt pótolni, amíg nem lesznek nekünk megfe­lelő mennyiségben, minőségben agronómusaink is. Nékem ez volna a javas­latom, és ezekből az emberekből egy év után - nem kell pontosan egy év, ezt meg kell nézni, mit akarunk, hogy milyen ember jöjjön ki -, lehet, hogy más­fél év, lehet, hogy 9 hónap, a lényeg az, hogy ez itt meginduljon, hát egy cso­mó elhullna belőle, de megmaradna a zöme, és esetleg aztán levelező úton elvégezné mondjuk az egyetemet, a technikumot, és akkor az az ember ott nőtt fel, ez már nem az a gyerek, aki az egyetemről kijött és egyéni parasztnak a gyereke, és egyáltalán nem akarja mozdítani a termelőszövetkezetet előre, mert ő maga a termelőszövetkezetbe nem lép be. Úgyhogy nekem ez volna a javaslatom, hogy próbálnánk ezt a hiányt pótolni. Javaslom megnézni, és én azt hiszem, hogy mivel ilyen helyzetben vagyunk, hátha tudnánk segíteni. A tanfolyamokkal kapcsolatban, Kádár elvtárs, mi a helyzet? Nálunk, a mi járásunkban van 22 község. Minden község kéri azt, hogy - ez tény - indít­sunk ezüstkalászos tanfolyamot. 104 Mi a helyzet? Nincs biztosítva anyagilag, hogy az előadókat eljuttassuk időben, hogy előadást tudjanak tartani. Az ösz­szes, az a 8 község, ahol a mostani anyagi biztosítása mellett meg tudjuk való­sítani. Kérném ezt is megnézni. Ez is emelné a mezőgazdasági tudományt. A mi elvünk az, hogy nem kellene ezzel várni, és ott megcsinálni, ahol kérik, bár legalább ott tartanánk, hogy ahol kérik, oda tudnánk adni. Ez vinne ben­nünket előre. Ha valahol megéri a befektetést, szerintem ez jól fog kama­tozni, nyújtsunk ehhez anyagi fedezetet. A termelőszövetkezetek gépesítésével kapcsolatban. Az én véleményem, elvtársak, az - figyelembe véve azt, hogy mire vagyunk mi képesek -, hogy a gépállomások nekünk nagyon fontos szerveink, arra szükségünk van. De ezen túlmenően, elvtársak, amit csak bírunk, amit csak tudunk mezőgazda­sági gépekből adni a tsz-eknek, adni kell. A paraszt az olyan, hogy a tsz, ami­kor már olyan gazdaggá válik, hogy azt mondja, hogy én már félmilliomos vagyok, vagy negyedmilliomos paraszt, azt mondja, hogy az az enyém, ami ott bent van, nála ez a jelentős. Hiába, ezek ilyen emberek. Úgyhogy szerintem, amit csak bírunk mi a népgazdaságból adni, hadd gazdagodjanak, persze megfelelő politikával, aztán ez a gazdagodás, mondjuk tartalék, ne spekulá­ció útján jusson értékesítésre, hanem kerüljenek a mi raktárainkba megfe­799

Next

/
Oldalképek
Tartalom