A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

gazdálkodást, mert éjjel-nappal dolgozik, és szakszerűen gazdálkodik ez a négy-öt középparaszt. Ez nekünk a fontos, mert az erőnket nem elpocsékolni kell, hanem erre rámenni. De nem úgy, hogy de komám, most lépj be, mert ha nem, akkor így, úgy, mert tudd meg, hogy be kell lépni mindenkinek, ezzel nem egészen értek egyet. (Közbeszólás: Kiss elvtárs: Ráér egy hónap múlva belépni.) Talán két hónap múlva (derültség). Szóval, Kiss elvtárs, talán két hónapba belekerül, míg megnyerem, de önként lép be, önként lépjen be. Van tapasztalatunk, elvtársak. A középparaszt az ilyen, becsülettel ilyen okos középparaszttal - viszonylag okos, értelmes -, ezzel lehet beszélni. Például, a mi járásunkban van olyan középparaszt, aki a termelőszövetkezet élén áll ma. Hogyan lehet ezt elérni? Hát kérem, felvázoljuk előtte, hogy nézd, ez nem egyéni kérdés, ez társadalmi kérdés, a nemzetközi helyzetben hol állunk mi, a mezőgazdaságunk, nézd meg a csehszlovákokat stb. Le vagyunk maradva, ahhoz, hogy igyekezzünk előre, tenni kell valamit, kinek? A volt grófnak vagy kinek? Vagy te fogsz tenni? Azt mondom, még nem vagy olyan, nem egyéni érdeked, hogy belépj, de a társadalomnak érdeke. Hogy hazafi vagy, ha mered vállalni, gyerünk belépni, komám. A parasztság olyan, hogy hisz bennünk, és ha belép, lehet rá hatni. Egy ott dolgozó a termelőszövetkezetben sokat segít, pláne ha ügyesen használjuk fel, és neveljük is. Továbbra is rajta tartjuk a szemünket és foglalkozunk vele, akkor majd segítséget jelent nekünk. Ilyenformán, ilyen módon gondolnám, hogy a középparaszt-kérdésnek van jelentősége, de nem úgy, hogy most aztán gyerünk, befelé mindenki, most nem arra van elsősorban szükségünk, majd aztán jobb, ha én mondom néki, hát komám, ha a Szabó Pista is belépett, akkor ott már biztos jó lesz, annak van értelme, és megvan az oka, mert ő világéletében előttünk élt, és mindent jól csinált. Az ellenforradalom alatt nem állt az ellenforradalom mellé stb., most odament, most már én is megyek. A fontos az, hogy bejöjjön. Visszatérve a kétlakiakkal kapcsolatban, még azt akarnám mondani, hogy a mi politikánk az, hogy decentralizálni fogjuk az ipart, mondjuk fokozottabb mértékben, ez még inkább fogja ezt a kétlaki kérdést nem csökkenteni, hanem szaporítani. Ezért is fontos, hogy a munkásosztályon keresztül neveljük a fiatalokat is. A következő fontos kérdés, erről itt már volt szó. Én egy más szemszögből nézem, a járási pártbizottságok megerősítésének a kérdése. Én nem azt mondom itt, hogy vigyünk be oda mezőgazdasági szakembereket, én nem ezt akarom mondani. Hanem azt akarom mondani, hogy a mi járási pártbizottságunk embereit tegyük szakmabelivé. Hadd mondjak el egy példát, elvtársak, miért. Amikor a párt beküldött minket a hadseregbe, engemet az egyik ezred parancsnokának tettek, amikor elvégeztem egy bizonyos tanfolyamot. Az a tanfolyam nem volt arra elég, hogy a szakmát megtanuljuk. Mit szenvedtünk mi! Éjjel-nappal dolgoztunk - ott kezdtem el gyomorfekélyes is lenni -, (derültség) mert meg akartam oldani. Hát nekünk még olyan feladatot a párt, amit nem tudtunk megoldani, nem adott, hát most köt ki rajtam? Igyekeztem elérni, és kérem, küszködtem, és kérem addig, amíg nem tanultam meg a szakmát, Kádár elvtárs, míg el nem vittek iskolára, míg el nem végeztem az Akadémiát, nem ment, elvtársak, nem ment, hiába. A pártmunkás 797