A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

fel, mind a négy nemmel válaszolt, azt mondták, hogy nem tudnak adni egyetlenegy embert az ő szövetkezeteikből, de amely szövetkezeteket a környékükön ismernek, ott se igen fordul elő. Két tsz volt, amely tsz-eknek az elnökei azt mondták, hogy ők tudnának adni akár hármat is. Egyik Karcagról, a másik nem tudom milyen vidékről való volt. Hát ezért egy tsz nagyon komoly gazdálkodási egyesülés, akár gazdaságilag nézzük a mi helyzetünkben, akár politikailag nézzük. Hát az a tsz a tagoknak a holnapja, a tagoknak, a családjainak a jövője, ha igaz, hogy nem tudja az elnököt helyettesíteni senki sem, ha valami történik azzal az emberrel holnap, hát mi lesz holnapután a tsz-szel. Még egy műkedvelő társaság életében is gondoskodnak helyettesről, törődnek azzal, hogy legyen helyettes, ha baj éri a vezetőt, hogy legyen, aki törődjön azzal a társasággal. Ott voltam Földesen, a Rákóczi termelőszövetkezetben 700 ember jelenlétében folyt le a zárszámadás, egy sor egyénileg gazdálkodó ember volt ott, az elnök nagyszerűen be tudott számolni, de az ellenőrző bizottságnak az elnöke egy irkalapra írta rá a mondókáját, ő maga nem tudta felolvasni, egész éjjel nekem kellett vigasztalni, hogy ne essen kétségbe, hanem maga gondolkodjon rajta és törekedjen, tanuljon vagy keressen valakit, valamilyen társaságot, akiknek a körében fejlődhet hát annyira, hogy itt is megfelel. Ahogyan ő mondta, hogy ő vezérkari tisztek körében forgott, hát ott jó volt, itt meg ilyen csúfot vallott. Olyan szépen dalolt, hogy egy kis igazítással az Operába mehetne. Szóval ezt nem lehet, elvtársak, így hagyni a termelőszövetkezeteink életében, amik megvannak, és én azt tudom csak vele kapcsolatban mondani, akár az FM-nek, aki a gazdája lesz később is ennek a kérdésnek, a párt Mezőgazdasági Osztályának is, hogy hát egyik se gondolja maga felől azt, hogy ezt a nagy problémát, összedugva ők a fejüket, nyolc-tízen meg tudják oldani, a másik véleménye nem érdekes. Az FM-ben se gondolják azt, ezt nem kizárólag azért mondom, mert javaslatomat figyelmen kívül hagyta, amiről nem beszélek, pedig meg vagyok győződve arról, hogy óriási károsodás következett be annak nyomán, amiért az egyiket is, meg a másikat is csak úgy sutba dobták, és nem vették figyelembe. A szakcsoportokról is néhány szót, és igyekszem is befejezni. Úgy, mint ahogy Fehér elvtárs elmondta, és az anyagban is bele van foglalva, jó, hát csinálja a SZOVOSZ, és hát nem tudom, ugye ezek az alacsonyabb típusú termelőszövetkezetek, ami a fokozatosságot illeti, hát legyen meg. Megmondom őszintén, én túlságosan nagy híve nem voltam, és nem vagyok most se, bár ami a fokozatosságot illeti, elgondolkodom rajta, vagy megértem, vagy nem értem meg, úgy érzem, hogy megértem, úgy érzem, hogy van arra szükség, de úgy nem tudom érezni, hogy olyan mértékben, ahogy azért az anyagban is foglalkozott vele [sic!], és különösen úgy, ahogyan a mi sajtónk az utóbbi időben ezzel az egész problémával foglalkozik. Na a SZOVOSZ-nál körülnézünk, van ott egy sor mezőgazdász ember, mert őnekik sok pénzük van, lényegesen jobban meg tudják a mezőgazdászaikat fizetni, mint ahogyan a tanácsoknál foglalkoztatott mezőgazdászok meg vannak fizetve, és ezek az emberek a fizetésük mellett még prémiumot is kapnak, és Nyers elvtárs mondja, hogy ezek kommunista emberek, és az idők szavát értik, aztán mezőgazdasági termelőszövetkezetet is próbálnak szervezni. De hogy hányat szerveztek meg már, erről nem szólt Nyers elvtárs. Egyesekről mindnyájan tudunk, ha valamelyik tanács összehívta a parasztokat, hogy termelőszövetkezetet alakít 756