A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

nak bizonyos területek a párttagság körében, ahol elég komoly problémák vannak még mindig. Ez összefügg a pártegység kérdésével. Kerületünkben van két olyan szervezet - lehet, hogy több is -, ahol olyan érzésünk van, hogy nem tudjuk kézbe fogni őket, és egy másfajta politikai vonalat visznek, mint a párt vonala. Ide tartozik a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat és a Szabó Ervin Könyvtár. Nagyon sokat foglalkoznak az elvtársak a minisztériumban is a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulattal, Orbán elvtársék is, kevesebbet a Szabó Ervin Könyvtárral. Nekünk az a véleményünk, hogy itt az elvtársaknak jelentékeny része alapvető kérdésekkel nem ért egyet, de erről nem beszélnek. Olyasmi ma már nincs, hogy ilyen kérdésekről nyílt vita folyna, de például lelkük mélyén meg vannak győződve arról, hogy itt nem volt ellenforradalom elejétől végig. Először azt mondták, hogy forradalom volt, azután volt egy ugrás, hogy tényleg ellenforradalom volt, most pedig szakaszos dolgokról beszélnek. Az ellenforradalmat magát a tömeges atrocitásoktól számítják. Teljesen tudománytalan dolog ezektől, mert úgy gondolják, hogy október előtt nem volt népi demokrácia, mert akkor hogy lehetett volna forradalom. Úgy gondoljuk, hogy ezeken a helyeken határozottabban kell közbelépni, elsősorban a pártvezetést fogjuk megerősíteni, és néhány olyan elvtársat fogunk ide bevinni, akik biztosítják ott a párt irányvonalát. A másik, ami szélesebben van elterjedve még a párttagság körében, az értelmiség körében, ez az osztályharc kérdéséről folyik, [sic!] Van egy elég komoly sajnálkozás a szigorúság felett, amit a párt alkalmaz az ellenforradalmárokkal szemben. Például biztos vagyok abban, hogyha kijön, hogy Déry

30 vagy Tardos

31 ennyire és ennyire lett elítélve, rettenetesen el lesznek keseredve ezek a elvtársak. Remegve várják, hogy mi lesz ezekkel. Határozottan van egy ilyen sajnálkozás, és nagyon komoly ellentét van ezekben a kérdésekben ezek között a párttagok, a többi értelmiségi és a munkás párttagok között. Ugyanazokat az embereket, akiket ezek védenek, a többiek utálnak, és nem tartják őket a pártba valóknak. Konkrétan a kerületünkben el kell dönteni Gál Pál ügyét - aki a Hajnalodik című cikket írta

32 -, Gombos

33 kérdését. Ezekben a kérdésekben is különböző vélemények vannak. Ez tulajdonképpen összefügg az osztályharc kérdésével, és kicsit valahogy úgy gondolkoznak egyesek, mint ahogy Veres Péter a Balog család története végén írta, hogy most jött egy újabb elnyomás. Ilyen problémák vannak ezeken a területeken. A szektásság kérdéséről most azért nem akarok beszélni, mert nem tudok újabbat mondani, de elég sok probléma van ezen a területen is. Persze el lehet azt is mondani - az üzemekre is -, hogy van hatása annak a sok beszédnek, amit a vezető elvtársak tartanak, a sajtóban megjelenő cikkeknek, és határozott törekvés van a munkás párttagoknál, hogy szakítsanak a régi módszerekkel, és egyre inkább politikai eszközökkel dolgozzanak. Van azonban olyan dolog, ami eléggé balra hajtja az elvtársakat, és belehajtja a szektásságba. Összeültem tegnap este az apparátus munkatársaival. Engem nagyon felhúztak az elvtársak, hogy mondjam el itt, hogy egész egyszerűen úgy érzik, hogy tehetetlenek vagyunk bizonyos dolgokban, és még mindig nem tudjuk a proletárdiktatúrát kellően érvényesíteni. És igazolva látják magukat egy sor dologban, holott sokat lettek ostorozva szektás dolgokért. Ezt alátámasztot70