A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ja, hogy ők életre-halálra a szocialista forradalom mellett voltak, és '56-ban reszkető kézzel is fogták a géppisztolyt. Azt hiszem, a pártnak javára válna, ha ilyen ember bizonyos reprezentatív funkcióban ott állna egy-egy pártszervezet élén. Gondolom. Ugyanakkor ezeknek az embereknek a többsége a mindennapi vezetésre már talán politikailag sem egészen alkalmas, nem ismeri annyira a ma kérdéseinek finom árnyalatait, még kevésbé alkalmas arra a napszámos, robot és bizony még fizikumot is kívánó munkára, ami egy első titkár feladata. Akár egy falusi szervezetről van szó, akár megyéről, akár városról. De lehet olyan szervezeti szabályzatot csinálni, ahol az pontosan regulázva van, és elképzelhető, lehet a KB-nak is, vagy azt kivéve, igenis elképzelhető, hogy egy-egy idős, köztiszteletben álló, megfelelő korú ember lép fel annak a kerületi pártszervezetnek, vagy nem tudom minek a képviseletében a tömegek előtt ünnepségen, más alkalommal, bizonyos jogokkal is, és ugyanakkor a mindennapi vezető, operatív, döntő funkciót nem az ő kezükbe adjuk. Ez nem sértés. Én ezt nagyon jól elképzelhetőnek tartom. Mert most olyan helyzetben vagyunk nemegyszer, hogy találkozunk ezzel a problémával, és vagy egy nagyon értelmes elvtársat kell levenni arról az első titkári posztról, mert hiába, nem tudja úgy vinni a dolgot, és ez sértés rá nézve, kortársaira nézve, az idős munkásokra nézve, vagy néznünk kell tehetetlenül, hogy a pártszervezet mindennapi operatív munkája döcög, hiányos és nem egész. Úgyhogy én ezt olyan gondolatnak tartom, amit például a Kongresszus kapcsán egész nyugodtan megvizsgálhatunk, és valahogy eldönthetünk. Ahogy azt célszerűnek tartjuk. Ezt a pár gondolatot azért említettem fel. Még egyet megemlítek. Van nekünk valami napirendi pontunk januárra, úgy hívják: a pártmunka stílusa. Valami előterjesztés, most végképp agyonütöttük már, tegnapelőtt a PB-ban, mert ezt már vagy másfél éve toligáljuk ide-oda, meg amoda. Hát ezt nem lehet így elővenni, ez egy óriási kérdés, ez a párt munkájának egész jellege, módszere, minden, de hogy a Kongresszusnak, ha nem is lesz ilyen napirendi pontja, ezzel foglalkozni kell, mert ez a tömegkapcsolat legelevenébe vág, az bizonyos. Ezt is tanulmányozni kell. A párt munkastílusa, meg a döntő tartalmi része, valószínűleg a párt és a tömegek élő kapcsolata. De ennek ezerféle metódusa, módszere meg elvi alapja van, és kell hogy legyen. Ez bizonyára Kongresszusunk egyik nagy kérdése. És azt hiszem, éppen olyan kérdés, amelyben nem rossz tapasztalatokkal rendelkezünk most éppen ebben a két évben. Mert emlékeznek ugye, hogy a választás milyen érdekesen ment. Vereséknél,

29 Pesterzsébeten volt egy szovjet katonai küldöttség november 7-én, és mondják a Vereséknek megijedve, hát ember, mi lesz, hát ti nem dolgoztok, hogy fog ez a választás elsülni. Ugye, mert se plakátot nem látott a kerítéseken, se semmi ilyesmit, és megijedt ez a delegáció, Aztán találkoztak ők novemer 18-án megint, és azt mondták, hogy azért ti tényleg dolgoztatok. Hát azért fontos dolog az ilyesmi. Itt járnak testvérpártok, akik jönnek látogatóba, és gondolják, hát jó, hogy él ez a Magyar Népköztársaság, de itt a pártnak sincs vezető szerepe, meg a tsz-szel sem foglalkoznak, vannak ilyen belső gondolatok, hát mi lesz már ezekkel a magyarokkal; aztán jönnekmennek, körülnéznek és látják, hogy ha nem is a plakát hirdeti a kerítésen, hogy a párt vezet, de az élet minden területén valahogy a párt mégiscsak ott van. És nagyon sok területen bizony a párt már vezet. És elég szilárdan vezet. Úgyhogy mondom, ez is egy olyan kérdés, amit kell majd tanulmányoznunk. 680