A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

fel akarok szólalni egy kérdésben. Meg kell ezt egy kicsit formálni, és meg kell az embereket kérdezni, hogy ez lesz napirenden, és ki akar hozzászólni. És aki hozzászól, arra nem kötelező, hogy 15 percig beszéljen, mert ez most úgy van, hogy ha volna neki 40 percre elég mondanivalója, akkor is 15 percig kell beszélni. Ez nem egészséges. El lehet képzelni olyan vitát, hogy igenis, a mondanivaló szerint fognak sokat beszélni vagy keveset, 2 percig feláll, és azt mondja, hogy kérem, én ezzel egyetértek. Itt van egy pont, amivel nem értek egyet, és leül. És másokra meg a szomszédjai rá fognak szólni, hogy köszönjük, elég volt, befejezheti stb. Egyelőre nem hangosan. Ilyen értelemben csak azért beszélek erről, mert ennek van fontossága, mondjuk az, hogy a párt tekintélyének a helyreállítása mellett a kormánynak van tekintélye a közvéleményben, az Elnöki Tanácsnak van tekintélye és az Országgyűlésnek, nagyon fontos ez, erősíti a rendszert. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a párt vezeti mindezeket a közjogi szerveket, és ezt nekünk tovább kell fejleszteni. De természetesen vannak a munka továbbfejlesztésének más, még ennél sokkal fontosabb kérdései is. Ilyen természetesen általánosságban a párt vezető szerepének, a rendszer politikai erejének további növelése, és a rendszer ellenségeinek további elszigetelése. Ebből a szempontból nekünk ezt a választást megint úgy kell felfognunk, hogy ez bizonyos értelemben valamilyen politikai munka eredményeinek a betakarítása volt, de más értelemben ugyanez vetése is lehetséges még nagyobb politikai fejlődésnek. Úgy kell ezt felfogni, hogy ez egy olyan eredmény, amire persze nem ilyen buta hencegéssel, hanem megfelelő súllyal hivatkozva, tovább erősíthetjük a pozícióinkat, és az ellenséget tovább lehet elszigetelni. Ebből a szempontból ajánlatos volna, hogy a különböző pártszervezeteinkben megfelelő alkalmakkor és megfelelő módon foglalkozzanak az elvtársak azzal, hogy tulajdonképpen miben vannak, honnan jönnek ezek a politikai eredmények, amelyek most vannak, mert kétségtelenül vannak. Itt érdemes - legalábbis a belső üléseken - egészen a mélyére nézni a dolgoknak, hogy honnan vannak ezek az eredmények. Mondjuk, ha veszi az ember a Központi Bizottság vezetőválasztási jelszavát. Ez tényleg nem olyan, amit most találtunk ki. Léteztek ezek már hat évvel ezelőtt, meg tíz évvel ezelőtt is, szocializmus, meg az ország függetlenségének a védelme, béke védelme, ezek nem új találmányok egy sem. Vagy az, hogy marxizmus-leninizmus vezesse a párt tevékenységét, vagy hogy a párt és a tömegek között jó kapcsolatnak kell lenni, internacionalistának kell lenni, vagy szovjet-magyar barátság, ezek egy sem kétéves találmányok, ezt azért nekünk tudni kell, és őszintén megmondva, azok a tömegek, azok sem kétéves csinálmányok, azok is léteztek már korábban is, habár nagyon sokat tanultak és érlelődtek ez alatt a két esztendő alatt, de azért alapjában véve azelőtt is léteztek, alapjában véve azelőtt is mellette voltak, és azelőtt is támogatták ezeket az eszméket és célokat. Mégis, fel kell tenni a kérdést, hogy hogyan és miképpen lehetett, hogy mondjuk négy évvel ezelőtt, vagy három évvel ezelőtt nem támogatták így a kormányt, most meg támogatják. Mert, ha mi erre tudunk pontos választ adni, akkor arra is válaszolni tudunk, hogy hogyan kell tovább javítani a munkánkat. És én azt hiszem, hogy olyasmire kell gondolni, hogy igen szocializmus, igen szovjet barátság, igen békepolitika stb., népi hatalom erősítése, marxizmus, itt a lényegbeli eltérés itt [sic!] az, 673