A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ményt szeretném visszaadni. Magát a választást, őszintén szólva, rendkívül nehéz is elemezni országosan, éppen a választás eredményéből kifolyólag. A leszavazásnak ilyen nagy aránya és a támogató szavazatok ilyen magas aránya

4 a részletes elemzést az országos eredményekről majdnem lehetetlenné is teszi. Van ennek a választási munkának, magának a választási eredménynek is egynéhány szembetűnő tapasztalata, erről szeretnék szólni. Először a választási munka fő vonásáról. A Központi Bizottság jóváhagyta azt az elgondolást, hogy a választásra döntően szóbeli agitáció és a választópolgárokkal való közvetlen találkozás formájában agitáljunk. Ha az elvtársak visszagondolnak különböző választásokra, és figyelembe veszik az akkor megjelent kiadványokat, és nézik azt, hogy ezen a választáson, ezzel a választással kapcsolatban, azt hiszem, egyetlenegy kis brosúra

5 jelent meg, ami különböző választási érveket, tényszámokat tartalmazott, és összesen egyetlenegy plakát volt a választás során, továbbá a sajtónak az a kezelése, amit elhatároztunk, és nagyjából be is tartottunk, hogy még a választás fő időszakában is úgy legyen, hogy ne legyenek az újságok mindennap tele a választás híreivel, akkor azt hiszem, megállapítható, hogy valójában az élőszón volt a hangsúly és a tömegekkel való közvetlen találkozáson. És hatásos volt. Hatásos és eredményes módszer volt. A választási agitáció középpontjában - a párt Központi Bizottságának határozata alapján — a kétéves harc kérdései kerültek, mindazok a kérdések, amelyek a szocialista forradalom és az ellenforradalom közötti összeütközés pontjai voltak két évvel ezelőtt és a két év alatt is. Bizonyos mértékig szándékos volt, hogy a távoli múltba nem mentünk vissza, és a jövő kérdéseibe se nagyon mentünk bele, mert fontos volt tudni, hogy a tömegek ezekben a kérdésekben hogyan foglalnak állást. A választási munka egyik jelentős mozzanata vagy vonása, hogy a kommunistáknak, a párttagoknak, a pártszervezeteknek sikerült jelentős számú pártonkívülit bevonni a munkába, a saját vezetésünk alatt. A választási munka néhány eseménye, mint pl. az a választási tanfolyam, amelyiken több mint 300 000 ember vett részt, és kb. 45%-ban pártonkívüliek vettek részt, bizonyítja, hogy a párt körül kialakulóban van a párton kívül állóknak az a szimpatizáló-rokonszenvező gyűrűje, amely nélkül egy kommunista párt a tömegekkel egészséges kapcsolatot nem is tud tartani. Erre fontos jellemző az is, hogy magának a választásnak a végrehajtását tulajdonképpen rábíztuk azokra az emberekre, akik a választási szervekben voltak. Tudják jól, hogy pártvonalon nem szerveztünk párhuzamos jelentést, meg ilyen óráról órára, percről percre kiterjedő vezetést, hanem a választási szervekben lévő emberekre bíztuk a választás vitelét az előkészítés időszakában és a választás napján is. Ezekben a választási szervekben ugyancsak dolgozott összesen vagy három és fél százezer ember. Itt azonban nagyon fontos, hogy ezeknek igen nagy része pártonkívüli volt. Amikor előre beszélgettek az elvtársak arról, hogy hogyan is fog ez a választás menni, pl. Szolnokon, ahol tudvalévőleg a parasztság zömével van vitás kérdésünk, s nem is akármilyen, hanem a szocialista építés körüli vita, a termelőszövetkezet törüli vita. Vagy ahol olyan helyzet van, pl. nagy vármegyékben [sic!], ahol a községek száma magas, a községek lélekszáma kicsi, mint pl. Somogy, Baranya és más megyékben, hát hogy is fog menni ez a választási munka, mivel ott a községeknek egész sora van, amelyekben nincs munkaképes pártszervezet. Mi azt a ta666