A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

foglalkozott az iskolán kívüli népművelés helyzetével, a falvakban folyó munkával, de külön a munkások közötti kulturális nevelőmunka eszmei és káderproblémáival ritkán foglalkoztak. Igaz, hogy a felső szervek részéről sem kapnak elég ösztönzést erre. Bár a SZOT és a szakszervezetek felsőbb vezetése a XIX. plénum óta sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a kultúrmunkának, az üzemi bizottságoknál ez még nem érződik. A munkások kulturálódásának ügye sokszor nem a szakszervezeti bizottság, hanem egyedül a kultúrfelelős vállán nyugszik. Az üzemi kultúrfelelosök között sok a rendszerünkhöz hű, munkáját szakértelemmel végző funkcionárius, köztük új értelmiségiek is. Nagyon sok azonban a kispolgári, a deklasszált elem, úgynevezett „hozzáértő elem", akik a maguk kispolgári ízlését terjesztik. Nagy hiba, hogy a kultúrfelelosök gyakran cserélődnek. Van üzem, ahol évenként 4-5 kultúrfelelős váltja egymást. Tehetséges munkás kultúrfelelosök is elkallódnak sokszor, mert szakmai fejlődésüket, továbbképzésüket nem biztosítják. A Népművelési Intézet és a szakszervezetek csak most kezdték el ismét a továbbképző tanfolyamok szervezését. 4. A munkásosztály kulturális nevelésén belül is különösen fontos a mukásifjűság kulturális nevelése. A különböző művészeti csoportokban és szakkörökben tevékenykedők zöme fiatal. A könyvtárak olvasói között a 18 éven aluliak a legszorgalmasabbak; az idősebb korosztályok bevonása már sokkal nehezebb. Az ifjúság szélesebb körére legjobban a film hat. Színházba már kevesen járnak. Az ismeretterjesztő előadások hallgatói között is kevés a fiatal. A munkásfiatalok nagy tömegeire viszonylag kismértékben sikerült a kulturális nevelőmunka hatását kifejleszteni. Az ellenforradalom nyomait mutatja az ifjúság egy részének kulturális „igénye": a politikamentes, könnyebb szórakoztató rendezvények sokasága, a ponyvaolvasás stb. A különféle szakcsoportokban működő fiatalok körében sem folyik kellő nevelőmunka, holott a régi műkedvelő csoportokban a résztvevők politikai nevelésére nagy gondot fordítottak. A KISZ megalakulása óta történtek már kezdeti lépések a helyzet megjavítására, a munkásfiatalok kulturális érdeklődésének felkeltésére. A szakszervezetek a bejáró munkások és a segédmunkások kulturális nevelésével még kevesebbet foglalkoznak, bár éppen ezek műveltségi színvonala alacsonyabb az átlagosnál. A segédmunkások jelentős része munkásszállásokon él és sok közöttük a fiatal. A munkásszállások kulturális élete rendkívül hiányos. Sok helyen a minimális feltételeket sem biztosítják. Kiesnek az üzemi szakszervezeti bizottságok látóköréből is. 5. A munkásosztály kulturális nevelésének feladata leszűkül a szakszervezetekre. Az MM és a tanácsok nem sok erőfeszítést tettek elősegítésére. (Pl. a Műv. Min. is éveken át főként csak a falusi népművelési munkával foglalkozott. Nem elemezte a munkások művelődésének helyzetét és kevés gyakorlati intézkedést tett a munkáskerületek, új lakótelepek, ipari gócpontok iskolai, mozi-, könyvtárelátottságának biztosítására, a közönségszervezés megjavítására stb.) Az együttműködés az állami szervek és a szakszervezetek között főként felső szinten sokat javult 1957 óta. A tanácsoknál ez a javulás még lassan halad, mert a tanácsi dolgozók nem ismerik eléggé az üzemi kulturális munkát, másrészt a szakszervezeti bizottságok részéről is tapasztalható bizonyos elzárkózás. Az együttműködés egyik biztató jele a megyei népművelési bizottságok létrehozása és a területi jellegű kultúrotthonok közös működtetése. Budapest, 1958. szeptember 11. Záradék: l.A munkásosztály politikai, gazdasági, kulturális helyzetével, vezető szerepének érvényesülésével foglalkozó jelentést, valamint a Központi Bizottság határozatát tájékoztatás céljából meg kell küldeni a szocialista tábor kommunista és munkáspártjai Központi Bizottságainak is. 2. A munkásosztály politikai, gazdasági, kulturális helyzetéről és vezető szerepének érvényesüléséről szóló tájékoztató jelentést a Központi Bizottság tagjain és párttagjain kívül a következő párt-, állami és tömegszervezeti vezetők kapják: A Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság apparátusának osztályvezetői és a Budapesti Pártbizottság apparátusának osztályvezetői, a budapesti és megyei pártbizottságok titkárai, 661