A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A lakások egy része zsúfolt, vagy túlzsúfolt. Budapesten kb. 100000, a vidéki városokban kb. 146000 lakásban laknak szobánként 3 lakón felül. A zsúfoltság többnyire a sokgyermekes családokat és a szülőknél lakó családokat érinti. A lakáshelyzet, különösen a fővárosban és más ipari településeken - Miskolcon, Ózdon, Székesfehérvárott, Veszprémben - nem kielégítő. 1949-58 között a budapesti lakosok száma közel 300 ezerrel növekedett. Az elmúlt 8 év alatt Budapesten összesen 39659 lakás épült. Ebből is csak 20962 volt az új lakások száma, 4060 a helyreállítás útján és 14637 a lakóterületet nem növelő lakásmegosztás, átalakítás útján létesülteké. 1949-ben a lakott üzletek, műhelyek, irodák és egyéb helyiségek száma 2800 volt, 1958ban már több mint 15000. Ezekben 1949-ben 6000-en, 1958-ban mintegy 40000-en laktak. Mintegy 300000 személy lakik társbérletben Budapesten és a vidéki városokban, az albérleti lakók száma 120000. Az albérleti lakbérek igen magasak, nem ritka az 5-600 forintos. Emellett még 42000 ágybérlő is van. A munkások az életszínvonal legelhanyagoltabb tényezőjének a lakáshelyzetet tekintik. A mostani lakáselosztási rendszert osztályszempontból sem tartják megfelelőnek. Szóvá tették: Elsősorban a nagycsaládosok helyzetén kell segíteni; tűrhetetlen az albérleti uzsora; nem érzik az elosztásban, a családiház-építésben, az öröklakások eladásában az osztálypolitika érvényesülését; az új lakások elosztásában sem érvényesül megfelelően a fizikai munkán dolgozók igénye, pl. Angyalföldön 900 új lakásból mindössze 236 fizikai munkás jutott lakáshoz. Olyan elosztási rendszert kívánnak, amely nagyobb nyilvánosságot biztosít és jobban az üzemhez kötött. Kifogásolják: ilyen lakásviszonyok mellett a lakások vételét és eladását. Keményebb rendszabályokat követelnek a lakásrongálókkal és a volt horthysta vezetőtisztviselők lakásrendeletet kijátszó manővereivel szemben. Helyesnek találnának olyan rendelet kiadását, mely 3 szobától felfelé progresszív lakbér-megállapítást tesz lehetővé. A brigádvizsgálat során a munkások szóvá tették a közlekedésben meglevő problémákat: a zsúfoltságot, a marhavagonokat, egyes ipartelepek meg nem oldott közlekedési gondjait (Gyömrői út, Csepel Autógyár stb.). A munkásoktól sok időt vesz el a munkába utazás, ez sokszor termelési kiesést, a népgazdaság számára pedig az alacsony tarifák miatt, veszteségetjelent. 4. Munkabérek Az 1957. évi bérintézkedések a kereseti aránytalanságok többségét enyhítették, s így kedvezőbb munkaerő-elosztást, a szakképzettség nagyobb megbecsülését, a munkaerő-fluktuáció csökkenését eredményezték. A bérezés szervezése terén bekövetkezett változások is kedvezően hatottak a munkások életkörülményeire, és ennek alapján politikai hangulatára is: A teljesítménybérezést ott alkalmazzák, ahol ennek valóban megvannak a reális feltételei. Csökkent általában a munka intenzitása, bár nem egy helyen az indokoltnál is jobban. Igazságosabbá vált az alapbérek és a normák megállapítása. A korábbinál lényegesen kevesebb a bérügyi panasz. Azonban: a bérellenőrzés mai módszere mellett sincsenek biztosítva a szakmák közötti bérarányok; műszakilag indokolatlanul gyakorik a normaátrendezések az ipar csaknem valamennyi ágában, csupán az előírt átlagbérek megtartása végett; gyakran módosítják az alapbéreket is; a bérplafon gátolja a termelékenység növekedését. Ezek a tények bizonytalanná teszik a keresetet, gátolják a kereset növekedését, és ez kedvezőtlenül hat a munkások hangulatára, a bizonytalanság érzését kelti. A munkabérek mellett figyelembe kell venni a béren és fizetésen kívüli juttatásokat. Ezek a kifizetett bérek 40 százalékát teszik. E juttatások fedezik az egészségügyi ellátást, a társadalombiztosítást stb. Jelenleg részben kiegészítik a szociális elosztást, részben pedig valamennyire kiegyenlítik a szocialista elosztásban szükségszerűen adódó jövedelemkülönbségeket (családi pótlék, gyermekintézmények stb.). 652