A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A munkások elégedetlenségének gyakori forrása az alacsony családi pótlék. A családipótlék-rendszerünk - bár egészében jelentős anyagi eszközöket vesz igénybe - nem könnyít eléggé az alacsony keresetű sokgyermekes családok helyzetén. Az alacsony családi pótlék miatt sokan a keresetüket keveslik az alsóbb kategóriákban. A nagy családosok helyzetük javulásának lehetőségét mindenekelőtt a családi pótlék felemelésében látják. Nagyon komoly problémaként vetik fel a munkások a nyugdíjkérdést. A munkások igazságtalannak és hátrányosnak tartják - elsősorban a hosszú ideje fizikai munkán dolgozókra - a mostani nyugdíjrendszert, viszont előnyösnek tartják azokra, akik a felszabadulás előtt, sőt a felszabadulás után is évekig mint kereskedők, iparosok önállóan tevékenykedtek. Ezek épp annyi nyugdíjat kapnak 10 év munkában eltöltött idő után, mint azok, akik talán már 30-40 éve fizikai munkán dolgoznak. Nagy az aránytalanság a régi és az új nyugdíjasok között. Kérik, hogy az 1945 előtt munkában eltöltött időt vegyék figyelembe a nyugdíj megállapításában. Az alacsony nyugdíj miatt sok idős munkás dolgozik, többségükben kisegítő munkakörben. Magas életkoruk nehézzé teszi számukra a munkát, a régi nyugdíjak alacsony összege miatt azonban kénytelenek dolgozni. Az egybehangzó vélemények szerint sokkal inkább figyelembe kellene venni a nyugdíjtörvényben a munkában eltöltött évek számát és azt, hogy a fizikai munkás teljesítményének fénykorát és így a legmagasabb keresetét a 40-45 év körüli életkorában érte el. Szemben a szellemi munkát végzőkkel, akik 55-60 évük körül kerülnek a legjobb fizetési beosztásba. A munkások egy része még mindig nem érzi biztosnak az 1957. évi intézkedések során kialakult reálbért, nem stabil az árszínvonal, részben a rendeleti, részben a - bár az utóbbi időben csökkenő ütemű - burkolt áremelések és a szabadpiaci áringadozás következtében. Ezeket főleg az I. félévi szabadpiaci áremelkedések váltották ki. A most csökkenő szabadpiaci árak hatására ezek a problémák csökkennek. Több panasz van a bér- és normakorrekciók miatt, amelyek az ellenforradalom után kialakult béranarchia még mindig tartó felszámolásából, az átlagbérek és a teljesítményplafon következményeiből, s végül nem kis részben indokolatlan bérmódosításokból adódnak. Tapasztalható olyan követelés, hogy a más üzemben meglevő, kedvezőbb színvonalra emeljék a béren és a fizetésen kívüli juttatásokat. A munkásosztály konkrétabban kívánja látni a szocialista fejlődés távlatait - ezen belül elsősorban az életviszonyok alakulását. A munkások fogyasztásának alakulása A megnövekedett reálbér és főként reáljövedelem következtében megváltoztak a munkásosztály életkörülményei, elsősorban a fogyasztása. Az életszínvonalnak ez az eleme fejlődött a felszabadulás előttihez képest a legerősebb ütemben. Az élelmezés egészében átlagosan igen sokat javult; jóval több húst, zsírt, cukrot fogyaszt a munkások csaknem valamennyi rétege, mint korábban. Az egész népesség, ezen belül a munkásosztály élelmiszer-fogyasztása kalóriákban számolva magas, meghaladja a fejlett országokét. A ruházkodás - különösen a gyermekeké - lényegesen jobb, mint a felszabadulás előtt volt. Kisebb mértékben emelkedett az ellátottság, ágyneművel, bútorral, az átlagot meghaladó ütemben növekedett a rádió, kerékpár, motorkerékpár stb. vásárlása. Bizonyos béren kívüli juttatások is emelik a mukáosztály fogyasztását. Ilyenek pl. az üzemélelmezés, a gyermekintézmények ellátása, kórházi ellátottság, üdülés. 2. Áruellátás Az áruellátás az elmúlt évekénél sokkal kedvezőbb. Több fontos élelmiszerből és cikkből azonban az ellátás nem zökkenőmentes és sok bosszúságot okoz, különösen a dolgozó asszonyoknak. A kenyérben és péksüteményben rendelkezésre álló mennyiség elegendő. Az éjszakai sütés megszüntetése és szállítóeszköz-hiány miatt azonban - főként az iparvidékeken és 650