A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

hagyásával hajtják végre. Az apparátusban nem érvényesül kellően a munkásosztály ideológiája, erkölcse, mentalitása. Sok tanácsi alkalmazott részérói tapasztalható, hogy megkülönböztetett bánásmódot tanúsít kispolgári és deklasszált elemekkel. Lépten-nyomon tapasztalható, hogy kapcsolatuk révén kispolgári, osztályidegen elemek könnyebben tudják elintézni ügyeiket, mint a munkások, vagy egyszerű dolgozók. Korrupt, erkölcstelen magatartás és osztályidegen elemekkel való cimborálás miatt az utóbbi időben több tanácsi alkalmazottat, sőt vezető funkcionáriust kellett leváltani, egy részüket bíróság elé állítani. A tanácsapparátus munkájában tapasztalható súlyos hibák oka, hogy nem megfelelő az összetétel, a munkások aránya csupán a tanácselnökök és elnökhelyettesek közt elfogadható, az apparátusban nem kielégítő. A tanácstitkárok összetétele rossz. A megyei tanácstitkárok 16,8 százaléka, a járásiaké 23,4 százaléka, a városiaké 28,8 százaléka munkás. A Fővárosi Tanács apparátusának mindössze 20,8 százaléka munkás és 35 százaléka régi (1945 előtti) közigazgatási alkalmazott Mindez arra mutat, hogy a munkásosztály vezető szerepének fokozottabb érvényesítése érdekében átgondolt, következetes káderpolitikát kell folytatni az üzemekben és minisztériumokban. III. A MUNKÁSOSZTÁLY GAZDASÁGI HELYZETÉRŐL 1. A munkásosztály életszínvonalának alakulása és jelenlegi életszínvonala A felszabadulás óta eltelt 13 év alatt az életszínvonal valamennyi tényezője - bár különböző ütemben — számottevően megnövekedett. Ennek fő vonásai a következők:. Megszűnt a létbizonytalanság, lényegében nincs munkanélküliség, a szakmát tanuló fiatalok többségükben elhelyezkedhetnek, az újonnan nyugdíjba kerülők öregkori megélhetése a korábbinál sokkal biztosítottabb. A reálbérek és a reáljövedelmek 1938 és 1949 között hozzávetőleges számítások szerint mintegy 20 százalékkal növekedtek. Ezt követően a munkások és alkalmazottak (a népgazdaság minden területén - ipari és mezőgazdasági vállalatoknál, intézményeknél, hivataloknál stb. - munkaviszonyban álló dolgozók) 1 főre jutó munkaviszonyból származó reálbére és reáljövedelme a következőképpen emelkedett: A munkások és alkalmazottak Év egy keresőre jutó reálbére egy főrejutó reáljövedelme Index: 1949. év után = 100. 1949 100,0 100,0 1950 101,3 105,7 1951 89,7 98,4 1952 82,3 94,5 1953 87,0 99,2 1954 102,3 120,2 1955 106,0 126,5 1956 118,3 137,6 1957 138,4 158,5 A reálbérek növekedése nem egyenletes. A nehéz fizikai munkát végzőké, a betanított munkásoké, a nőké és az ifjúmunkásoké erőteljesebben növekedett. Az életszínvonal fejlődése nem volt egyenletes. A reálbérek ígért emelése helyett 1951-53 között azok csökkenése következett be, sőt az egy főre jutó reáljövedelem is alacsonyabb volt 1952-ben, mint 1949-ben. 1957-ben a Forradalmi Mtmkás-Paraszt Kormány intézkedéseinek eredményeként, a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 38,4 százalékkal haladta meg az 647