A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ordít valakire, mi van, el van intézve, világos a kérdés, eredj és csináld. Ez a fő eredményünk elvtársak, ez az új légkör, és ezt kell nekünk most megerősítenünk. Megkérdezik az embertől, mi a véleménye, mi a nézete, azután válaszolnak a nézetére, a szakemberek kicsit bátrabban beszélnek, jobban is dolgoznak azóta, jobban dolgoznak a specialisták is. Tömegméretekben. Úgyhogy én azt mondom, csak adjuk rá a fejünket, hogy a munkásosztály összes lényeges kérdésére mi szombatig tudományos választ adni nem tudunk. Ellenben javítsuk meg ezt a határozatot olyan módon, amiből ki fog derülni, hogy egy nagy vizsgálat volt, bizonyos intézkedéseket már most el tudunk határozni, ezt el is határozzuk és más dolgokkal a párt jövőbeni munkájában kötelesek foglalkozni azok, akik viszik a párt ügyét. Ezt meg tudjuk csinálni, mert a nyilvános pártnapot, nyilvános taggyűlést, ezt le ne becsüljék a világért sem, az egy forradalmi fegyver. És ha nincs is jól felkészülve, fél is tőle, butaságokat válaszol egyszer, kétszer, háromszor, de majd itt megszerzi a csatakészséget, a talpraesettséget, és akkor fog tudni válaszolni a kérdésekre. Mert amíg hagyjuk őt, hogy, mivel bátortalan, tehát ne kelljen neki kérdéseket meghallgatni, addig más eszközzel kénytelen dolgozni. Milyen eszközzel? Vagy azt mondja, hogy nagyszerű a hangulat nálunk, vagy azt, hogy dolgozik a reakció és a rendőrségnek be kell avatkozni, vagy egyszerűen ráordít, ha valaki problémávaljön. És ez ugyanúgy ment 45-ben, 46-ban, hát előre fel voltak készülve akkor az előadók? Ebben a rendszerben szerezték meg azt a vértezettséget, ami a forrása, hogy mindennap tudjuk, hogy mi történik, és hogy alakul a munkások véleménye. Maga a gárda nőjön, az agitátorgárda, azért kell a pártnap is, meg a taggyűlés is. Mert volt jelentési kötelezettség, minden előadó köteles volt jelenteni, hányan vettek részt, hány felszólaló volt, az előadás témájához milyen észrevételeket tettek, és ezen kívül miket vetettek fel. Senki se hazudott, mikor résztvevőkről írt, azt írta, ami volt, elmondta mi a véleménye a politikai álláspontjáról a pártnak, és mindig volt ott egy olyan vegyes lista. Azt mondják, hogy a HÉV hetijegyet miért csak kedden lehet kiváltani az Akácfa utcában, hát emlékezzünk, ez tömegkérdés volt Magyarországon. Meg a sütemény ilyen, meg olyan. Ezek buta dolgok, de mikor összeszedte a Párt Központi Bizottsága azt a csütörtöki, pénteki jelentést, ott volt minden lényeges kérdés, ami foglalkoztatta azon a héten az embereket. És erről mi nem mondhatunk le. Nekünk kell a gárda is, amely vitázni tud, válaszolni tud, és kell tudnunk, hogy mit gondolnak a munkások egyik hétről a másikra a párt politikájáról. Meg milyen egyéb problémájuk van. Úgyhogy én a határozati javaslat alapgondolata mellett szólalok fel, és azt ajánlanám, hogy lehet egyéb határozatokat hozni, komoly vizsgálatokat folytatni, még minden kérdésben, amit a KB szükségesnek tart. De az egy álom énszerintem, hogy mi azt szombat este négyig, vagy hatig meg tudnánk szövegezni. Énszerintem ez illúzió. SZURDI ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kádár elvtárs a hozzászólásában a határozati javaslatot illetően két variánst vetett fel. Az egyik az, hogy a vizsgálat nyomán további munkálatok induljanak meg, és minden lényegesebb részletkérdésre is adjon a Központi Bizottság megnyugtató vá609