A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ségeit, és tényleg nem elég az, hogy azt vessük csupán fel, hogy itt a szubjektivizmus ellen, meg nem tudom milyen baráti kapcsolatok ellen harcoljunk, hanem nagyon alaposan meg kellene nézni, hogy a kádermunkában, hogyha kell, bizonyos talán még praktikus intézkedéseket is foganatosítani kell. Itt olyanra gondolok, hogy a minisztérium ne válthasson le igazgatót, ha nem beszélte meg az illetékes pártszerwel, illetve a Központi Vezetőség Ipari Osztályával, Budapesti Pártbizottság Ipari Osztályával, mert olykor-olykor, mire felébredünk, már el is vitték. Szóval alaposabban, jobban kézbe venni ezt a dolgot, lehet, hogy átmenetileg úgy néz ki, hogy ez bizonyos kötöttséget jelent, de mégis lehetőséget ad arra, hogy megakadályozzuk ezt, a véleményem szerint is nagyon káros tendenciát. KISS KÁROLY elvtárs: Orbán László elvtárs következik. Utána Varró elvtárs. ORBÁN LÁSZLÓ elvtárs: Elvtársak, én két kérdést szeretnék szóvá tenni az anyaggal kapcsolatban. Az egyik a párt és a tömegek, a vezetők és tömegek viszonya, amivel az anyag, a jelentés is és a határozati javaslat is foglalkozik. Úgy hiszem, hogy talán a határozati javaslatban erősebben lehetne aláhúzni ezt a problémát. Azt gondolom, hogy ez ma és az elkövetkezendő években talán a legfőbb kulcskérdése a párt egész további fejlődésének. Ha a párt politikájával bajok, hibák vannak, akkor ebből óhatatlanul következnek rossz munkamódszerek és lazulás a párt és a tömegek kapcsolatában. Ezt már végigéltük, és ismerjük. Ha viszont a párt politikai vonala helyes, akkor minden áll, vagy bukik a pártnak a tömegekkel való helyes és jó kapcsolatán, a vezetők és a tömegeknek a kapcsolatán. De automatikusan ez a helyes, jó politika nem teremti meg még feltétlenül a legjobb lehetőségeket a párt és a tömegek, a vezetők és a tömegeknek a kapcsolatában, ha azért külön óriási erőfeszítéseket nem teszünk. Nálunk most az a helyzet, hogy ezen a területen igen nagy bajok voltak. S ha megnézzük, hogy ma hogy áll a párt és a tömegek viszonya, vezetők és tömegeknek a viszonya és összehasonlítjuk az ellenforradalmat megelőző évekkel akkor óriási a fejlődés. Ez vitathatatlan, és mi helyesen viszatértünk [sic!] és továbbfejlesztettünk jó tradíciókat is. Mert sokszor az ellenforradalmat megelőző évek rossz tradíciói kissé elfelejtették velünk, hogy voltak nekünk igen kiváló és nagyszerű tradícióink párt és tömegek viszonyában az 1945-öt követő években. Most az ellenforradalmat követő két esztendő alatt helyesen visszatértünk azokhoz a jó tradíciókhoz, ami 1945 utáni években jellemezte a pártot, és azt továbbfejlesztettük. Úgy hiszem azonban, hogy most már azért fel kell vetnünk, hogy jóval nagyobb erőfeszítéseket kell tenni még pedig elméleti munkában is, ezeknek a problémáknak a kidolgozására és a gyakorlati téren való megvalósítására. Én nagyon sokat - amennyire itt lehetőség nyílik - foglalkozom kínai, ilyen irányú cikkekkel. Ami megjelenik ilyen, s amit kézhez lehet kapni, én elolvasom. A kínai elvtársak hallatlan sokat foglalkoznak teoretikusan és gyakorlatilag is ezzel a problémával, és az emberben gyakran felmerül az, hogy itt van a kínai párt, példátlanul erős, olyan történelmi viszonyok között fejlődött, s tudjuk azt is, hogy a tömegekhez való kapcsolatát nem lehet összehasonlítani a mi pártunkéval. Egészen más, százszorta kedvezőbb feltételek 592