A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

hangzik, eszembe jutott, hogy mégis tényleg jó politikus ez a katolikus egyház és ezek a papok, hogy ilyen vezeklési dolgokat is kitaláltak - ezekben a fiatalokban, egy csomóban az az érzés volt, hogy na valamit törlesztettem, vagy jóvátettem azokból az októberi dolgokból. Van az emberek között, a munkások között is ilyen? Van elvtársak. Én 1956 decemberében voltam lent Salgótarjánban, a Salgótarjáni Acélban. Az első pártnapot tartottuk akkor, ott voltak felszólalók, akik azt mondták, hogy ők jönnek Budapestet segíteni, helyreállítani. Lehurrogták ott őket, hogy képzelitek, és így tovább, és így tovább, de már akkor kibukott egyik-másik emberből az, hogy valamit tenni szeretnének, hogy bebizonyítsák, hogy jóvá akarják tenni, amit csináltak, amit elkövettek, nagyon sokan tudattalanul. Ezt el kell ismerni. Valami ilyenféle lehetőséget kellene adni, és én azt hiszem, ez egyenes arányban áll azzal, amit Kádár elvtárs mondott és Kiss Dezső elvtárs hivatkozott rá, hogy nekünk fel kell fejlődnünk sürgősen, vagy minél gyorsabban a többi szocialista, szocializmust építő ország mögé. Ezt csak úgy tudjuk, hogyha nagy léptekkel fejlesztjük a dolgozók öntudatát, és ehhez szerintem ez egy nagyon lényeges és fontos eszköz lenne. Nem tudom, föld alatti építkezés, vagy valami olyan, amihez tényleg tömegeket tudunk oda vinni, és tömegeket tudunk mozgósítani. A másik dolog, amit javaslatként szeretnék felvetni, hogy nagyon komoly nehézséget okoz a politikai munkában, a dolgozókkal való foglalkozásban, hogy az üzemi pártszervezetek, a nagyüzemi pártszervezetek és a nagyüzemeken belül ebből kifolyólag az alapszervezetek is elég gyengék, és elég alacsony színvonalon állnak. Ezt a kérdést meg kellene vizsgálni, az Ipari Osztállyal, a Párt- és Tömegszervezetek Osztályával közösen és meg kellene nézni, hogy mit tudunk tenni ennek érdekében. Elvtársak, talán itt is egy példát erre vonatkozóan, hogy a legjobb indulatú, legjobb hiszemű elvtársak vannak kétségtelen ezen a helyen, de politikailag bizony igen alacsony színvonalon. A Klement Gottwaldban voltam kint, amikor a Központi Bizottság levelét tárgyalták. Ott elég viharos volt a helyzet - a régi vezetőkkel kapcsolatos levélről van szó -, akkor már a harmadik alapszervezeti taggyűlésről mentem ki a trafóüzembe. Azt mondták, hogy a Klement Gottwald legjobb alapszervezeti titkára, aki ott van, nagyon szilárd volt és így tovább. Felolvasta a levél tartlamát. Utána megindult a vita, 23 hozzászólás volt, és kivétel nélkül mindegyik elutasította a levelet, és azt mondták, szó sem lehet róla, nem fogadjuk el a Központi Bizottságnak a határozatát, és majd ráborították ott az asztalt. Ez az ember felállt és azt mondta: elvtársak, mi párttagok vagyunk, van pártszervezeti szabályzatunk, amiben az is benne van, hogy ha nem akarjuk, nem fogadjuk el stb. Szóval politikailag olyan színvonalon állt, hogy azt sem ismerte, hogy a párt szervezeti szabályzata értelmében mit kell tennie, és ott el kezdték tapsolni, hogy nem fogadjuk el. Fel kellett állni, és helyre kellett igazítani a dolgokat. De számtalan dolognál úgy van, hogy amit mi helyesen, vagy jól elgondolunk, képtelenek éppen ennél a primitívségnél, vagy felkészületlenségnél fogva végrehajtani. De hogyha megnézzük nagyüzemeinket, a pártbizottságoknál is hasonló problémákat találunk, és ez aztán tükröződik lejjebb is. Úgyhogy meg kellene nézni, hogy hogy tudnánk erősíteni akár úgy, hogy az üzemi titkároknak valami külön tanfolyamot heti egy esti elfoglaltsággal. 590