A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

tényleg kifelé fordultunk, dolgoztunk, és minden ilyen egyéni sérelem háttérbe szorult. Sokkal magabiztosabbak vagyunk, hajó a kapcsolat a munkásokkal. Ezt szerettem volna az anyag jelentőségéhez hozzáfűzni. Miért teszem fel így a kérdést, elvtársak? Azért, mert nézetem szerint itt a kocka el van vetve. Arra gondolok, hogy a széles körű vizsgálat a munkások soraiban nagyon nagy érdeklődést és nagy izgalmat keltett. Kíváncsiak, hogy mit fogunk ezek után tenni, milyen határozatok születnek, s hogyan tudjuk ezeket a határozatokat végrehajtani. Én nemcsak anyagi dolgokra gondolok, hanem más problémákra is. Ez a határozat - nézetem szerint - nem tükrözi vissza a jelentést eléggé, és így egymagában nem is alkalmas arra, hogy megmutassa, milyen nagy munkát végeztünk, milyen nagy érdeklődést keltettünk. Ez a határozat így nem elég mozgósító. Nekünk abból kell kiindulnunk, hogy nem azért ismertük meg a munkásosztály helyzetét, hogy tájékozódva legyünk, hanem hogy megfelelően tudjuk megváltoztatni, vagy javítani a helyzetét, mint ahogy a marxizmus tanítja, hogy filozófiánk nemcsak a világ megismerése, hanem megváltoztatása. Túlzottan általánosnak tartom ezt a határozatot, sok benne az olyan megfogalmazás, ami óhaj, és fennáll annak a veszélye, ha egy év múlva visszatérünk a határozatra, akkor abból mindenki azt von le, amit akar, és esetleg nem olyan célkitűzéseket, vagy feladatokat hajt végre, amit éppen a KB meghatároz. Van pl. ilyen, hogy „a káderpolitikában ki kell a szubjektivizmust küszöbölni", ezt mindenki tudja, ehhez nem kell külön határozat, vagy, hogy ezt a határozatot minden párttag éberen figyelje, és kövesse a végrehajtását. De itt szeretnék utalni arra, hogy a szovjet párthatározatokban, amikor feladnak egy leckét, akkor törvény marad feltétlenül. Itt a lakásépítésről mindöszsze annyi van, hogy 15 évre csinálják meg a perspektivikus tervet. A jelentés tartalmaz olyat, hogy 2 millió 200 ezer szoba hiányzik. Nem egyszerű erre tervet csinálni. A KB-nak meg kellene mondani, hogy kb. mit ért a perspektivikus terv alatt, 15 év alatt hova akar eljutni, milyen anyagi eszközöket, milyen átcsoportosításokat, egyebeket akarnak csinálni. Vagy egy másik kérdés. A jelentés foglalkozik azzal, hogy a lakáselosztás terén nagy igazságtalanságok vannak. A határozat azonban ezzel nem foglalkozik. Ez is nagy probléma elvtársak. Itt már javaslatot kellene tenni, vagy konkrétan feladni a leckét, hogy ennyi és ennyi idő alatt oldják meg ezt a problémát. Én nem akarom ezt a határozatot részkérdések halmazává süllyeszteni, de feltétlenül több konkrétumot, a célkitűzéseknek a pontosabb meghatározása kell, mert így nem eléggé mozgósító. A másik elvtársak, hogy eléggé problémamentes a határozat összeállítása. Pl. Magyarországon eléggé sajátos helyzet, hogy nagyon szélesek a kispolgári rétegek, és nyilván a kispolgári rétegek hatásai is a munkásosztályra. Én bátran merem mondani azt, hogy nagyon nagy birkózás folyik, hogy a munkásosztálynak a jó tulajdonságai érvényesüljenek, vagypedig a kispolgári szenny, korrupció, a protekció-rendszer és egy sor más dolog továbbra is teret hódítson, és a munkásosztály sorait mégjobban fertőzze. Hogy ezt a határozatot végrehajtsuk, csonttörés nélkül ez nem megy. Akkor is, mégha ezeket a rétegeket meg kell nyerni, mert ezeket nem úgy kell megnyerni, hogy teret hagyjunk az ő tulajdonságaiknak, hanem úgy, hogy ezeket a rossz tulajdonságokat vissza kell verni, és a munkásosztály jó tulajdonságait kell kibontakoztatni. 578