A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Van még olyan kérdés is, holnap lesz még erről szó - ha gondolják az elvtársak, mondják meg a véleményüket -, hogy Veres Péternél úgy döntöttünk, hogy ne legyen képviselő.

45 Beszéltünk is vele. Révész elvtárs, nagyon helyesen, ismeri - elődje volt a honvédelmi miniszteri székben - (derültség), de én gondolom, hogy még tíz percnyi vitát megér a kérdés, hogy legyen-e képviselő. No miért? Mert Veres Péter közelebb hozható a szocializmushoz, mint ahol most van, ő maga is ezt szeretné. Azt mondja, hogy őt bántja - ezt el is lehet neki hinni -, hogy pl. a Népfront keretében a Grősznek

46 joga van támogatni a szocializmus építését, és neki nincs joga támogatni. Vannak ilyen problémák. És megint nem azért, mintha mi valami lángoló harcost nyernénk Veresben, de érdemes még egy kicsit gondolkodni, hát a Grősz az ő táborukat bomlasztja. Van olyan probléma is, jelentkezett ez a Tamási Áron,

47 nevű író, és valami módon kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy szeretne közelebb jönni, bekapcsolódni, támogatni a Hazafias Népfrontot, és ha mérlegeljük, ő képviselői munkát is végezne. Azt hiszem két percet rá kell szánni, hogy a PB gondolkozzon ezen. Én azért említem ezeket a csodabogarakat, mert azért mondjuk, mi szubjektíven meglennénk egészen jól Tamási Áron, Veres, [Péter] meg még Szabó Pál nélkül is, aki - ugye - már a jelöltek közé van számítva.

48 Más nélkül is, de azért van politika is a világon, és nekünk nem szabad elfelejtenünk, hogy nálunk van egy hatalmas kispolgárság, az egyéni parasztság, aztán van egy nem lebecsülni való városi kispolgárság, amely Apró biztatása alapján a bázisát kiszélesítette 1957-ben, és a politikai befolyását is, és általában van itt értelmiségünk, amelyről nem mondhatjuk el, hogy egy emberként áll a szocializmus oldalán és harcol, és pártokat mi nem fogunk többet csinálni. Azt hiszem, ezt meg is mondjuk még nyilvánosabban, hogy Magyarországon nem lesznek többé polgári pártok. Ebbe bele kell törődni, annak akinek ez fáj. De a népfrontpolitika bizonyos értelemben magában foglal koalíciós elemet is. Tehát vagy sikerül nekünk a népfrontban megvalósítani kommunisták és nem kommunisták egységét alapvető nemzeti célkitűzéseinkben, és ez jó, ez gyorsítja a szocializmus fejlődését, és a kispolgárságot segíti arra felé, vagy nem, és akkor veszítünk megint erőt. Ezért érdemes az ilyen személyek kérdésén gondolkodni, mert én abban sem látok semmi borzasztót, ha 20 olyan félellenzéki van abban a parlamentben. Hát mi bajunk van nekünk abból? Beszélni sajnos nem mernek, mert ha mernének, akkor le lehetne leplezni a hibás nézeteiket, de már a szemrehányó pofájuk [sic!] figyelmeztet minket bizonyos dologra, afféle népi ellenőrzés és kontroll, hogy gondolkodjunk, mert mindegyik elbújt a pad alá. Hát ilyen kérdésekről van szó. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Van-e az elvtársak közül valakinek kérdése a tájékoztatóhoz és az információhoz? (Közbeszólás: a francia helyzettel kapcsolatban...) Ezek olyan kérdések voltak, amelyeknek egy nagy része nincs nyilvánosságra hozva. Nincs senkinek? Akkor javaslatot teszek... KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Hát várjál, egy kérdés volt! Hát ne üsd agyon, megkérdezte, hogy a francia... 555