A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

különböző ígéreteket tett az előző kormánynak, kilátásba helyezett bizonyos kölcsönöket, foglalkoztatást, rendeléseket és a többi, ami most, hogy egy más kurzus érvényesül, valószínűleg nem fog realizálódni. Úgyhogy jó, hogyha az elvtársak erről tudnak. Megemlítek egy kérdést, ami a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti viszonyt érinti. Azt hiszem pártvonalon kaptunk egy levelet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságától, amelyben közlik, hogy az állandó szovjet tanácsadók és az állandó gazdasági szakértők rendszerét teljesen meg kívánják szüntetni,

4 Elvi indoklásként azt közölték, hogy a kölcsönös viszony elavult formái ne akadályozzák baráti viszonyunk fejlődését, és a tanácsadók rendszere helyett azt ajánlják, hogy találkozzanak a szakembereink részben úgy, hogy magyar szakemberek látogassanak el a Szovjetunióba, másrészt szovjet specialisták látogassanak el Magyarországra. Az eddigi látogatások jellege nincs a levélben, de egyéb véleményekből ismerjük, hogy azokat mindig ilyen hejehuja, vendéglátás, tósztok, ünnepi vacsorák és a többi kísérték, úgyhogy valósággal nem is tudtak soha komoly kérdésről beszélni. Most ezek alakuljanak át rendes tapasztalatcserét szolgáló találkozásokká, ahol az ügyeinkről beszélnek, és a tapasztalatokat cserélik ki, és nem tudom én egyszer aztán valami ebéden vagy vacsorán elbúcsúznak egymástól. Mondom, hogy ez a vélemény, azt szóbeli beszélgetésekből ismerem, amelyeket a nagykövetséggel folytattunk. A levélben az van, hogy a tanácsadói rendszert ilyen alkalmi tapasztalatcserével helyettesítsük, azonkívül - és ez bizonyos értelemben új - felvetik, hogy a szakemberképzésnél realizáljuk azt, hogy kölcsönösen küldjünk egymás egyetemeire hallgatókat, aspiránsokat. A magyar egyetemekre eddig szovjet hallgatókat, aspiránsokat általában nem küldtek, most felvetik, hogy ez legyen kölcsönös. Közlik az elvtársak velünk azt is, hogy hasonlóképpen levelet küldtek az összes többi szocialista ország kommunista pártjai központi bizottságának. Ebből látjuk, hogy ezt az egész rendszert fel akarják számolni. Az indokolások között szerepel az, hogy mindenkinek van már saját specialistája és azonkívül, amit a levélben is közöltek, hogy nem akarják a fejlődő jó viszonyt ilyen régi formával zavarni. A dologhoz tartozik egypár egyéb momentum, amit nem tárgyalás közben, csak Hruscsov elvtárs beszélgetésnél itt-ott megemlített, és elmondta, hogy rájuk nézve rendkívül terhes ez a rendszer. Azt mondja, hogyha valahol az ügyek rendesen mennek, és jól oldódnak meg, akkor senki sem kiabál, hogy a szovjet tanácsadók jó tanácsot adtak, de ha valahol valamiféle hiba előadódik, akkor mindig az Iván [sic!], a hibás, szóval valami homályos célzást akkor mindig tesznek, hogy a tanácsadó adott rossz tanácsot. Mindenkinek megvan a maga specialistája, a szakembere, ha nincs, képezzen magának, és akkor, amit tesznek az emberek, mondjuk a magyarok - ő nem példálódzóit -, hát akkor azért a magyarok fognak felelni és nem az Ivánok. Erről van tehát szó. Most mi vizsgáljuk a mi helyzetünket, és az a véleményünk, hogy ezt az elvi álláspontot el kell fogadnunk. Még nem válaszoltunk, de ebben az értelemben fogunk rövidesen válaszolni. Tulajdonképpen a tanácsadók száma nekünk talán egytizede most annak, mint ami korábban volt, és semmi különös politikai vagy együttműködési probléma itt nem mutatkozik, éppen 537