A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

tusában ők szállításokat indítottak meg, és a két szigetre összesen 120000 csangkaisekista katonát szállítottak nem tudom én százvalahány mérföldnyi távolságról három mérföldnyi távolságra Kínával szemben. Hát valószínű, hogy ez nemcsak egyszerű demonstratív céllal történt, hanem valamiféle aktívabb provokációkra készültek. Ez a körülmény indította arra a Kínai Népköztársaságot, hogy ide rendkívül erős csapást mérjen, s ezért kb. augusztus 22-23-án elkezdte a szigeteket tüzérségi blokád alá vonni, és lőtte irgalom nélkül őket, megbénítva az utánpótlásukat és megakadályozva azt is, hogy oda további katonaságot szállítsanak, de még azt is, hogy onnan visszavigyék a katonákat. Szóval ez volt az újabb kiindulópontja ennek a jelenlegi erősebb feszültségnek. A mostani helyzetet én nem jellemzem, az újságban pontosan le van írva, hogy ott miről van szó, az ellentétek és a többi. A kínai Külügyminisztérium véleménye szerint - amely Külügyminisztérium adott bizonyos tájékoztatást a baráti képviseleteknek ott Pekingben - a jelenlegi helyzetnek van egy néhány olyan momentuma, amivel érdemes nekünk is foglalkoznunk. Az egyik: a kínai elvtársak szerint az Egyesült Államok, az USA vezetőkörei és a csangkaisekisták között jelenleg igen komoly ellentétek vannak. Az USA kormánya viszi a „két Kína" politikát. A „két Kína" politika magában foglalja az USA számításai szerint azt, hogy a csangkaisekisták stabilizálják a helyzetüket Tajvanon, és mondjanak le a Kínai Népköztársasággal szembeni jelenlegi ambícióikról, tehát hogy ellentámadással visszafoglalják a Kínai Népköztársaságot és hasonlók. Ugyanakkor az Egyesült Államok azt szeretné elérni, hogy ők ott stabilizálódjanak. Mindegy, hogy ez hiú álom, vagy akármicsoda, de az USA ennek fejében hajlandó volna pl. a Kínai Népköztársaságot is elismerni mindenféle nemzetközi fórumon. Hát ezzel az amerikai elképzeléssel természetesen szembenáll maga a Kínai Népköztársaság, amely ilyesmibe nem mehet bele, de a csangkaisekisták is ellene vannak ennek a koncepciónak, mert ez az ő pozíciójuknak úgyszólván teljes megsemmisítését jelenti. Nem tudok jobb hasonlatot mondani, valami olyasmi van benne, mintha a magyar nyugati emigrációnak azt ajánlanák, hogy mondjon le mindenféle reményéről, vagy terveiről a Magyar Népköztársasággal szemben. Egy kis túlzással mondjuk ilyesmiről van szó, és egy fontos tényezője a jelenlegi helyzetnek ez az USA-csankaisekista ellentét. A Kínai Népköztársaság ismert álláspontja az, hogy ők nem mondanak le a jogukról, sem arról, hogy visszafoglalják ezeket a szigeteket, és ezt kínai belügynek tekintik. Ennek megfelelően a konfliktus közepette - tehát mondjuk szeptember második felében - kifejezték a kínai elvtársak azt az elhatározásukat, hogy az Egyesült Államok katonai erejét, amely ott tartózkodik, akár szárazföldi, akár légi, akár tengeri erőkről van szó, ők meg ném támadják. Ok a csangkaisekisták ellen harcolnak, amennyiben azonban ezek az amerikai erők bármit is tesznek a Kínai Népköztársaság fegyveres erőivel szemben, azt nem tűrik, és felveszik velük a harcot, és olyan messzire elmentek, hogy azt mondták, hogy ők nem térnek ki még egy háború elől sem, hogyha az amerikaiak másképp nem akarnak lemondani arról, hogy beavatkozzanak az ő ügyeikbe. Szóval ezt jelenti az, amit nyilvánosan úgy neveznek, hogy a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok között nincs háború.Ezen az alapon is utasítják vissza az amerikaiak által szorgalmazott tűzszünetet. 534