A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

pontból, a másik gyengébben. A mai példány megint tisztára hivatalos. Azt lehetne mondani, hogy még tovább szilárdítsák a politikai vonalat, neveljék a sajtó, rádió munkásait, vitatkozzanak, de emellett biztosítsák, hogy a sajtó olvasmányos és érdeklődést keltő legyen. Ebben a tekintetben van visszaesés, ami igen nagy kár. Az értelmiség kérdésénél beszélni kell az írói tiltakozásról is, amit 200valahány író írt alá, és amelynek jelentős nemzetközi visszhangja van Nyugaton.

11 Magát a tiltakozást illetően úgy van vele a Központi Bizottság is, mint a Politikai Bizottság, hogy kicsit kevesebb kérdésben ha nyilatkoztak volna, de meggyőzőbben, jobb lett volna, s még jobb lett volna, ha kevesebb ember írta volna alá. De azt is meg kell mondani, hogy aláírták ezt olyan emberek is, akiket előbb „ki akartunk felejteni" az aláírásból. Ezt tehát pozitív jelenségként kell számon tartani még akkor is, ha mi tudjuk, hogy ezen belül is vannak bizonyos kategóriák. Az íróknak meg lett mondva, hogy hoci-nesze alapon nem politizálunk, mégis arra gondoltak, ha aláírják a tiltakozást, másnap Déryt szabadlábra helyezik, vagy más viszontszolgálatot kaphatnak. Feltétlen javulás van tehát ezeknél a rétegeknél és változás olyan értelemben, hogy hol van már a bojkott? Szeretnének a munkába beilleszkedni, megőrizve annak a tekintélynek romjait, amivel még rendelkeznek. Szeretnének valami presztízst is megőrizni a „régi dicsőségből". Az időközi tanácsválasztások képe a helyzet pozitív fejlődését tükrözi. Ezt valahogyan nem tudjuk kihasználni a propagandánkban. A városokban, megyékben, kerületekben 4800 tagot választunk újjá. Ez a választás 880 ezer embert érint, az eredmények jók, csak nem használjuk ki megfelelően. A választás gyengén sikerült három helyen. A budapesti kerületekben a jelölőgyűlések általában gyengébbek, mint vidéken. A megjelenés és az aktivizálódás is mutatja ezt. Maga a választás nem jól sikerült Somogy megyében, a szavazók 87%-a szavazott le, még gyengébben sikerül Pest megyében, ahol 69% szavazott le. Országosan a szavazásra jogosultak 94%-a szavazott, ezek közül a szavazók 99,3%-a a Népfront hivatalos jelöltjére szavazott. Ez is azt mutatja, hogy az ellenséges tevékenység főleg a passzivitás irányában módosult. Közben volt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának az ülése.

12 Erre a tanácskozásra nem lehet azt mondani, hogy történelmi esemény volt, de egy lépés volt előre a Hazafias Népfront mozgalom életében. Nem akarok dicsekedni, de mielőtt öszehívtuk volna az országos tanácskozást, már egynéhány elnökjelölt volt, akiket bizonyos körök támogattak, akik alkalmasnak tartották magukat erre. Például: Dobi elvtárs, Szakasits [Árpád] elvtárs.

13 Ezt csak azért említem, hogy a politikai érdeklődés általában növekedett, és a Hazafias Népfrontot működő mozgalommá tehetjük. Itt meg kell említeni a személyi változásokat, mert ott voltak lemondások, illetve lemondatások, azután történtek kizárások is. A személyi változásokat mi szándékosan nem hoztuk nyilvánosságra. Lemondtak, illetve lemondattuk Andics Erzsébet, Hegedűs András, Rákosi Mátyás, Horváth Márton, Lukács [György] elvtársakat, valamint Dávid Ferenc elvtársat.

14 Ezeknél ugyanazokról az okokról van szó, mint amikor a képviselői mandátumukról mondattuk le.

13 Külön kell említenem Dávid Ferenc volt KV tagot, akit nagyon sokan ismernek, aki az ellenforradalom időszakában nagyon rosszul 51