A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

latom, hogy ha a Központi Bizottság elfogadja azt az itt lévő javaslatot, akkor a színházi szezon megkezdése előtt üzemekbe menjünk ki, beszélgessünk az itt lévő kérdésekről, agitáljunk, és próbáljunk minél szélesebb körű új közönséget hozni a megváltozott műsorú színházakba. Itt lenne egy részletkérdés, amit szeretnék felvetni, amikor a fogalmazással nem egészen értek egyet. Itt van egy mondat, ahol Bartókról, Móricz Zsigmondról, Kodályról van szó, azzal a megállapítással kapcsolatban, hogy noha nem a leghaladóbb eszméket képviselték, nem álltak a munkásosztály ügye mellett, mégis nagyon nagyot alkottak, de bizonyos bíráló módon választjuk le Bartókot, Móriczot és Kodályt a haladás ügyéről. Én azt hiszem, hogy ezt a mondatot ki kellene javítani. Én a mondat lényegével teljes mértékben egyetértek, de talán más fogalmazásban. Kodály Zoltán, akivel nekünk nagyon sok vitánk van, aki hát nagyon sokszor kiáll ellenünk, és igen széles határa van a kiállásának, mindjárt szeretném megjegyezni, hogy mellettünk is kiáll néha, Kodály Zoltán haladó volt a maga idejében. Haladó volt az 1930-as évekig, haladó eszméket képviselt, és mint ilyen helyes volt, hogy a párt akkor őreá is támaszkodott, az ő kultúrájára is támaszkodott, amikor a fasizmus ellen a népfrontpolitikát hirdette. Itt az a baj, hogy Kodály megmaradt ott, amit 1930-ban képviselt, és sajnos a tanítványai nem fejlődték túl. Vannak Kodály-epigonok, és ezek a Kodály-epigonok nemigen mentek tovább az akkori Horthy-fasizmus [sic!] idején haladó Kodályon. Valahogy így fogalmaznánk meg ezt a mondatot, akkor úgy hiszem, egészségesebb lenne. Én nem szeretném, ha Bartók neve is szerepelne ebben a mondatban. Rendkívül komplikált dolog a zene. Bartóknak a politikai állásfoglalásai bizonyos mértékig különbözött [sic!] Kodály politikai állásfoglalásától. Nem lehet eldönteni, hogy a felszabadulás után mit csinált volna. Az tény, hogy ő a fasizmus elleni tiltakozásul sokkal határozottabb álláspontot foglalt el, mint Kodály. A fasizmus elleni tiltakozásul elment az országból, tett nyilatkozatokat a Szovjetunió mellett. A zene nem olyan dolog, hogy mi egyszerűen meg tudjuk állapítani, hogy Bartók nem csatlakozott a munkásosztályhoz. Bartók a XX. század egyik legnagyobb művésze, aki többek között azért is, mert egyszerre tudott a népből meríteni, és egyszerre tudott a legmagasabb fokon zenét szerezni, szóval a kultúrának az élén haladva, formai finomságokat megtestesítve a néppel együtt ment, és ez tette őt a XX. század egyik legnagyobb művészévé. Na most, Bartók neve azért sem javasolnám, hogy szerepeljen ebben a mondatban, mert Bartókkal kapcsolatban mi hibát követtünk el, és megjelentek meglehetősen sematikus cikkek. Emlékszem Losonczy Gézának a tollából Bartók-Erkel-összehasonlítások voltak, nagyon szerencsétlenül alakult úgy a dolog, hogy az egész világ, a világ összes haladó emberei Bartókot, mint a XX. század egyik legnagyobb zenészét ünneplik, s nálunk pedig sematikusan bírálva nem jó helyet foglalt el Bartók a mi kultúránkban. Ez annál is inkább hat, mert itt is Illyés Gyulára lehet nagyon komolyan haragudni, hogy finoman fejezzem ki magam, mert Bartók disszonáns zenét is csinált, és a legdisszonánsabb zenét éppen a fasizmus elleni harcban, a fasizmus elleni gyűlöletében csinálta. Illyés Gyula írt egy könyvet, és azt mondta, hogy írok nektek egy verset - a vers különben igen magas nívójú vers -, és ellenünk fordította a Bartók-zenét, és azt mondta, ha nektek disszonancia 480