A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

gosan 100 kh szántóra 21,1 db, a tsz-ekben csak 9,7 db jut. Országosan 100 kh-ra 10,3 tehén jut, a tsz-ekben mindössze 4,2 db. Az állattenyésztés lemaradása jelenleg a szövetkezeti gazdálkodás leggyengébb pontja. A kevés állatállomány veszélyezteti a tsz-ek szántóföldi termelésének további növelését is. Ezért az állami és pártszervek egyik döntő feladata elősegíteni - a tsz-ek megszilárdítása érdekében - a közös állatállomány számszerű és minőségi növelését. Bár a legtöbb helyen igyekeznek jó minőségű tenyészállatokat beszerezni, az állami segítséget korántsem használják fel. Különösen a tiszántúli termelőszövetkezetek többségére jellemző - ahol a tagság zöme agrárproletár-, hogy a közös állattenyésztéstől idegenkednek, nem tartják célszerűnek, gazdaságosnak, annak ellenére, hogy a feltételek biztosítva vannak (férőhely, takarmány stb.). A háztáji állatállomány viszont sok helyen nagyobb a megengedettnél. Több termelőszövetkezetnél a mindent kiosztás elve is érvényesül. A túrkevei „Zöldmező" tsz-ben pl. egy munkaegység értéke 95 Ft és semmiféle állatállománnyal nem rendelkeznek. A Heves megyei termelőszövetkezetekben pl. a tagságnak 1,5-szer nagyobb a tehénállománya, mint a közös gazdaságoké. Szolnok megyében 5 százalékkal több a tehén és 20 százalékkal több a sertésállomány a háztáji gazdaságokban, mint a közösben. A termelőszövetkezetek az elmúlt évben saját gépparkjukkal 1 kh szántóra vonatkoztatva 1,1 nh-nyi munkát végeztek. Ugyanezen idő alatt a gépállomások a szövetkezetekben 1 kh szántóra 3,8 nh gépi munkát végeztek. A kettő együtt: 4,9 nh. Az előző évben a gépállomások kat. holdanként 3,8 nh gépi munkát végeztek a termelőszövetkezetekben. Ez azt mutatja, hogy 1957-ben lényegileg 1 kat. holdon a gépi munka mennyisége a termelőszövetkezetekben nőtt. A termelőszövetkezetek jelenleg mintegy 750 Zetor traktorral rendelkeznek. Ezekhez még nincs elegendő munkagép, s e téren a legtöbb gépállomás nem ad segítséget. A Zetorok kihasználása kielégítő, azonban a javításokat a gépállomások 160 százalékos rezsiköltség felszámításával végzik, ami rendkívül drágítja az üzemeltetést. A termelőszövetkezetek egy részében továbbra is nagy igény mutatkozik a saját univerzális gépvásárlásra. Ugyanakkor az állattenyésztés egyes folyamatainak gépesítésében nincs előrehaladás. Többek között ez is akadályává válhat az állattenyésztés továbbfejlesztésének. A termelőszövetkezetek pénzgazdálkodását legtöbb helyen a megfontoltság és célszerűség jellemzi. Egyre inkább uralkodóvá válik az a szemlélet, hogy „saját eszközeinkből kell a közös vagyont gyarapítani". Nőtt a szövetkezeti vagyon. 1956-ban az egy kat. holdra eső állomány értéke 2346 Ft volt. 1957-ben ez 3140 Ft-ra nőtt. A termelőszövetkezetek 1957-ben saját erőből 172 millió forintot ruháztak be, ami a kiosztható jövedelem 12,5 százaléka, az összberuházásnak csaknem 50 százaléka. Tapasztalható olyan törekvés a termelőszövetkezeteknél, hogy általában félnek az eladósodástól, és ezért sokszor a célszerű állami segítséget sem veszik igénybe. Az esedékes hitel-visszafizetések stb. tartozásoknál, gépállomási díjak kiegyenlítésénél szintén jók a tapasztalatok. Ugyanakkor nagyarányú, főként az eladósodott termelőszövetkezeteknél a „zsebből" való gazdálkodás. Nagyfokú a természetbeni részesedés, a mindent kiosztásra törekvés, amely a közös gazdaság, a közös értékesítés elhanyagolásához vezet. A termelőszövetkezeti tagok a munkaegység részesedésének még mindig- országosan - mintegy kétharmad részét természetben kapják, míg hiánnyal zárt tsz-ben csaknem 80 százalékát. A termelőszövetkezetek az ellenforradalom okozta károk ellenére a múlt évekhez viszonyítva jövedelmezőbben gazdálkodtak. A tagok részesedése nőtt. Egy munkaegység értéke az 1956. évi 33,30 forintról 38 forintra, ugyanakkor az egy tsz-tagrajutó munkaegység is 285ről 298-ra emelkedett. így átlagosan egy-egy tsz-tag a közös gazdaságból 11 545 forintot kapott, a kiosztott följáradékkal együtt. A tsz-tag valóságos jövedelmének megállapításánál természetesen ehhez hozzá kell még számítani a háztáji gazdaságból eredő jövedelmet, amely legalább 4—5 ezer forint. A közös gazdaságból származó jövedelmet csökkentette sok termelőszövetkezetnél az, hogy a kapás- és takarmánynövények egy részét részesművelésre adták ki, vagy egyénileg gazdálkodóknak, vagy saját tagjaiknak. A tiszaburai „Lenin" tsz-ben pl. részesmunkásoknak 60 000 forintot fizettek ki, ugyanakkor 26 felvételre jelentkezőt elutasítottak. A termelőszövetkezeti gazdálkodás megjavulásához hozzájárult, hogy a szövetkezetek többsége tagjainak rendszeresen havi munkaegység-előleget tudott folyósítani. Jelenleg sok helyen nem megoldott probléma a termelőszövetkezetek vezetése sem. A régi tsz-elnököknek több mint 50 százaléka kicserélődött. Sok esetben tapasztalatlan, a nagyüzemi gazdálkodásban, a vezetésben járatlan emberek kerültek vezető beosztásba. Ezért 314