A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

adóhátralékaikat. Ez és még több más jelenség arra mutat, hogy az állampolgári fegyelem megszilárdítása terén problémák vannak. Bizonyos paraszti kupecréteg van kialakulóban, amely több helyen nem a termelés fokozásával, hanem spekulációval növeli jövedelmét. Ilyen és hasonló kedvezőtlen jelenségek szintén megtalálhatók ma a falusi életben. Alapvetően azonban a falusi helyzetet ma a párt politikája szempontjából kedvezőnek lehet mondani. Olyan gazdasági és politikai helyzet alakult ki, amelynek alapján a párt marxista-leninista politikával, a múlt évek tapasztalatait, s jelenlegi helyzetünket figyelembe véve, erősítheti a munkás-paraszt szövetséget, fejlesztheti a mezőgazdasági termelést és a dolgozó parasztság minden rétegéhez közelebb jutva, sikeresen oldhatja meg a mezőgazdaság szocialista átépítésének nagy feladatát. 2. A falusi lakosság különböző rétegeinek gazdasági és politikai helyzetére a következő főbb vonások a jellemzők: a) A termelőszövetkezeti parasztság a legtöbb falun [sic!] - ahol megfelelően gazdálkodnak - ma már komoly politikai tényező, annak ellenére, hogy az ellenforradalom következtében számuk jelentősen csökkent. Politikai súlyuk különösen azokon a helyeken emelkedett nagymértékben, ahol bátran kiálltak szövetkezeteik mellett és szembeszálltak az ellenforradalmárokkal. Az ellenforradalom leverése után amilyen ütemben előrenyomultunk falun és az ellenforradalom erői visszaszorultak, olyan ütemben öntudatosodott a szövetkezeti parasztság. Ezt elősegítette a párt és kormány vezetőinek több nyilatkozata, amelyben kijelentették, hogy „a falun is a szocializmus felépítése a végcél", „szilárdan megvédjük a falu szocialista bázisát" stb. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy a dolgozó parasztság többsége a termelőszövetkezeti parasztokat tekinti példaképének. Énnek több oka van. így pl. az, hogy bár lényegesen emelkedett a szövetkezetek gazdálkodási színvonala, javultak eredményeik, nőtt a szövetkezeti parasztok jövedelme, a munkaegység értéke az 1956. évi 33 forintról 38 forintra, a legtöbb szövetkezet mégsem gazdálkodik olyan jól és nem ér el akkora jövedelmet, mint a középparasztok többsége, a gyengébb termelőszövetkezetek pedig nem, vagy alig haladják túl a kisparaszti átlagot. (Az átlagos termelőszövetkezetek azonban ma már túlhaladják a kisparaszti gazdaságok átlagát, a jó termelőszövetkezetek - minden megyében van már 40-50-60 ilyen - elérték és túlhaladták az ún. „kis-, középparaszti gazdaságok" átlagos jövedelmét.) A termelőszövetkezetek nagy többségében a tagok jelenleg erősebben ragaszkodnak a szövetkezethez, mint a korábbi években, jobban bíznak benne, és ezáltal fegyelmezettebben is dolgoznak. Mégis több helyen a háztáji gazdaságot jobban magukénak érzik, mint a közös gazdaságot. Különösen azokban a termelőszövetkezetekben vannak problémák, ahol nincs megoldva a vezetés, továbbá ahol a szövetkezeti tagok között sok a lumpenelem. Ezek züllesztik a szövetkezetet, egyenetlenséget szítanak, prédálják a közös vagyont stb. Mindez rendkívül rossz hatással van a szövetkezetek rendes, becsületes tagságára, de a kívülállókra is. Az ilyen lumpenelemek több szövetkezetben hangadók és sokszor a szövetkezet vezetősége nem bír velük-van, ahol maga a vezetőség is közülük kerül ki -, és többször még a járási szerveket is félrevezetik. Súlyos problémát jelent termelőszövetkezeti parasztságunk döntő többségénél a szektás elzárkózás a kívülállóktól. A belépni szándékozókat sok helyen még mindig nem veszik fel, nem járnak utána, hogy új tagokat vonjanak be a szövetkezetbe, az esetek többségében mesterségesen elszigetelik magukat a falu egyénileg gazdálkozó parasztságától. Sok helyen különösen a kilépettektől zárkóznak el. Az ilyen és hasonló jelenségek ellen párt- és állami szerveink a legtöbb helyen nem lépnek fel megfelelően. Ezzel akadályozzák a szövetkezeti parasztság öntudatának hathatós növekedését. b) Az állami gazdaságokban, gépállomásokon, erdőgazdaságokban és egyéb vállalatoknál dolgozó mezőgazdasági munkások s a néhány kh földdel rendelkező, s emellett különböző helyeken bérmunkát is vállaló félproletárok a paraszti lakosság legnagyobb számú rétegét képezik. Ennek a rétegnek - helyzeténél fogva - a falusi lakosság kedvező hangulatára döntő befolyással kellene bírni. Bár az ellenforradalom előttihez képest a gazdasági helyzetükjavult, mégis az összes paraszti rétegek közül - kivéve azokat, akiknek családjában több munkabíró családtag van (s ezek száma nem kevés) - alacsony életszínvonalon élnek. Különösen azok a családok vannak nehéz helyzetben, amelyek az ellenforradalom után kiléptek a szövetkezetekből, s nincs megfelelő gazdasági felszerelésük. Ezekre, de általában 304