A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

kell erősíteni egy-két nagyobb járásban két-három, a mezőgazdasági kérdésekhez jól értő, politikailag fejlett elvtársakkal. Ez nagyobbrészt nincs végrehajtva, elvtársak. Én úgy hallottam, hogy ezt belső átcsoportosításokkal nem tudják megoldani, ezt közelebbről kell megvizsgálni, a PTO-val és a Mezőgazdasági Osztállyal együtt, de végre kell hajtani a határozatot. Kevés a képzett káder, nem tudják a járási pártbizottságok az előttük álló nagy feladatokat végrehajtani. Márpedig ők vannak a harcmezőn, ők állják a harcot... A tsz-kérdésről csak pár szót. A kis tsz-ek sorsa. Én egyetértek Kádár elvtárssal, hogy a 10-15 tagú termelőszövetkezeteket engedélyezzük, hogy megalakuljanak, a probléma ennek egy másik része, amit meg kell, hogy beszéljünk. Azt hiszem, a megoldást legjobban a Fejér megyei aktíván fogalmazták meg két héttel ezelőtt, amikor arról volt szó, hogy nyugodtan alakítsanak 15-20 tagú termelőszövetkezeteket, ellenben beruházást, építkezést csak akkor kezdjenek, amikor bebizonyították, hogy annyi tagság összejött, hogy életképes a termelőszövetkezet (50-60). Azt hiszem, ez a helyes megoldás, nyugodtan szervezzünk kisebb tsz-eket, de az építkezést később kezdjék el. Azért a 15—20 tagú tsz-ben is vannak előnyök, ha más nem, kollektív értékesítésből származó felár. Ez is eredmény már, ha kicsi is. A káderkérdésről még. Czinege elvtárs elmondta, és ezelőtt ,..

16 általában a földrendezéseket helyben kell megoldani. Ő felemlítette, hogy a brigádvezetők stb. mellé állítsunk be helyetteseket, és azokból kell majd kinevelni a vezetőket. Én ezt továbbvinném a következő formában: ma óriási probléma tsz-einkben az agronómusképzés. Azt javasolom a megyetitkár elvtársaknak, próbáljanak általánosítani, hogy az összes állami gazdaságokban a brigádagronómusok posztjára lehetőleg agráregyetemet végzett, főiskolai képzettségű erőket állítsunk be, akik majd két-három év alatt megtanulják ott a szakmát, és gyakorlati szakemberek lesznek, és majd azután irányítsák át őket a termelőszövetkezetekbe. Ne a termelőszövetkezet fizesse meg a tandíjat a szakembernevelésnek, hanem az állami gazdaságban az ottani jó szakgárda nevelje ki őket. (Közbeszólás: Kádár e.: Ez nem lesz helyes!) Ez helyes. A másik nagy kádertartalékunk: országosan a gépállomási agronómusok, brigádagronómusok 30%-a főiskolát végzett agronómus. A traktorosbrigádokat most kihelyezzük a tsz-ek földjére, állandó jelleggel. Ott ez a brigádagronómus megismerkedik a földdel, a tagsággal, a tagság megszereti, vezetési tapasztalatokat szerez, és bizonyos idő múlva, ha a tagság megkedveli, meg lehet tenni a tsz agronómusának, elnökének. Békés megyében már 5-6 ilyen tsz-elnök van, akit így léptettek elő. Ezekből lesznek a szakképzett jó vezetők. Ez a jó módja annak, hogy a káderkérdést főleg helyi eszközökkel megoldjuk. Csak el kell kezdeni. A fokozatosságról röviden. Én egyetértek azzal, amit Nyers elvtárs elmondott, Tömpe elvtárs elmondott, egy mondat kivételével. Lehet, hogy rosszul hallottam, de Tömpe elvtárs valahogy úgy fogalmazta meg, hogy a fokozatosságot helyezzük szövetkezeti munkánk középpontjába. Lehet - mondom - , hogy rosszul hallottam, de ha így értette, és így hallottam, akkor az helytelen, akkor ütközik az agrártézisek egyik alapkérdésével, amely szerint a mezőgazdaság szocialista átalakítása fő útja a mezőgazdasági tsz, és ott, ahol a feltételei megvannak, ezeket a tsz-eket kell szerveznünk. Ezt egészítse ki, hogy a fokozatosságot a jövőben is sokkal komolyabban vegyük. Mondom, lehet, 298