A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

lünk ilyen nincs, nálunk lassan lehet menni. Véleményem szerint vinni kell minden területen, s emellett meg kell nézni bizonyos községeket, ahol tényleg erőteljesebben lehet előrehaladni, mert így nem fogjuk szembe találni magunkat, és magát az alapszervezetet sem fogják szembeállítani, és nem lesz az, ami tavaly márciusban volt Szabolcs megyében, amikor nagyaktívát tartottunk a tsz-elnökökkel és a párttitkárral, akkor azt mondták a községekben, hogy ez csak megyei kezdeményezés, a központ még nem beszél róla, a minisztérium még nem nyilatkozott, hogy kell-e csinálni, vagy nem. Úgy gondolom, hogy nekünk céltudatosan kell előrehaladnunk. Gondolom, hogy megoldható a probléma, nem egy ördöngös kérdés, hisz pártunk az elmúlt másfél év alatt sokkal nehezebb problémát is megoldott. Igaz, türelmes munka kell, nem lehet kapkodás, de viszont- amit ma Kádár elvtárs nagyon kihangsúlyozott - következetes munka kell. Az, hogy nem lehet ingadozás, nem lehet hullámzás a munkában, mert akkor nem haladnánk előre. Javasolnám azt is megvizsgálni a KB-nak, nézze meg országos szinten a társadalmi mozgást az országban, az osztódás kérdését. Úgy nézünk ki falun, hogy aki 1948-ban középparaszt volt, az ma is középparaszt? Nem így állunk. Azóta már 4 darabra osztódott a földje, lánya vagy fia férjhez ment vagy megnősült, ezek a fiatalok vonzódnak a szövetkezet felé. Érdemes lenne egy képet alkotni országosan, mert ez mutatja az irányvonalat, hogy hogyan és milyen módon fogjunk hozzá. Ugyanakkor azt is felvetném, hogy a tanácsoknak is véleményem szerint nagyobb szerepet kell adni a határozati javaslatban. Én nem tudok azzal egyetérteni, hogy a mi tanácsainkat a Nőtanács után tegyük, mert államhatalmi szervünk, és úgy gondolom, hogy a mi tanácsaink azért nem végeznek túl rossz munkát. Vannak, igaz, egyes községek, ahol problémák vannak a tanácsban, de általában megoldják a problémát, és foglalkoznak a szövetkezeti mozgalom kérdésével. Sőt, vannak olyan községi tanácsülések, ahol tárgyalják a szövetkezeti mozgalom kérdését, és 300 egyéni paraszt mellett van 5-10 tsz-tag összesen. De azért végighallgatják, sőt hozzá is szólnak, hogy ez sem jó, az sem jó (derültség). Sok ilyen gyűlés eltart du. 3 óráig, foglalkoznak vele. Nem szaladnak ma el a parasztok a kukorica közé, ha meglátják a pantallós nadrágot, hogyjönnek megint, és űzni akarnak bennünket. Nincs ez a hangulat. Megváltozott a faluban ez a hangulat, úgyhogy nekünk ezt a jó politikai hangulatot ki kell használni, és dolgozni kell. Én hozzátenném, ami az elvtársakat illeti odalent, mi 170 társadalmi aktívával dolgozunk megyei szinten, ami kb. a megyében 70%-át átfogja a községeknek, ahova minden hónapban egy-két hetet kimennek az elvtársak. De mégsem oldódik meg ez a probléma - amit felvetett Kiss Károly elvtárs is -, hogy a járási pártbizottságokra nekünk vigyáznunk kell, mert azok az elvtársak ki fognak borulni. Sokat, nagyon sokat mennek, sőt, megmondom, hogy én vasárnap nem is engedném, mert pihentetni kell az elvtársakat, mert úgy néz ki, egy-két elvtárs beteg lett, és nekünk ebből le kell vonnunk a következtetéseket. Vigyáznunk kell rájuk. FEHÉR LAJOS elvtárs zárszava: Röviden szeretnék néhány problémára válaszolni. Azokkal a javaslatokkal, melyeket a határozati javaslat kibővítésére mondtak az elvtársak, egyetértek, azokkal nem kívánok foglalkozni. Néhány észrevételem van. Benkei elvtárs azt mondja, hogy általában nem 296