A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ben, elosztásban, mozgatásban, tervezésben mint helyettes benne van. Úgy véljük, hogy 1-2 év alatt - különösképpen, ha télen valamilyen tanfolyamra vagy iskolára tudjuk küldeni - ezek az elvtársak kinőnek annyira, hogy amikor alakulni fog a faluban egy másik szövetkezet - igyekszünk úgy kiválogatni -, hogy a faluban népszerűek legyenek, és megválasszák az új szövetkezetek elnökeinek vagy brigádvezetőinek. Ugyanakkor a következő eszmei kérdés merül fel: véleményem szerint egy csomó egyéni paraszt van olyan, aki még nem lépett be a tsz-be, és talán ebben a pillanatban nem is írná alá a belépési nyilatkozatot, de kétségtelenül 2 év múlva szövetkezeti tag fog lenni, addig majd vitatkozunk vele. De jól gazdálkodik, valószínű, hogy a megalakuláskor valamilyen funkciót választ. Mi a tanácsnál dolgozó kommunistáknak olyan feladatot adtunk, hogy vegyék nyilvántartásba ezeket az egyéni parasztokat a népfront keretében, és mi azt mondjuk, hogy bátran rá merjük azt a néhány ezer forintot a télen áldozni, hogy bevigyük a technikumba. Miért? Azért, hogy ott megismerkedve a nagyüzemi gazdálkodás tényezőivel, a többtermelés elősegítésével, és eközben még közelebb kerül ahhoz a döntő elhatározáshoz, hogy belépjen. Ezt persze korlátozott számban, másokat esti tanfolyamra, de úgy gondoljuk, hogy ezekkel kapcsolatban nekünk valami számvetést kell csinálni. Első lépcsőként 200 embert kell kiválogatni, amelyek [sic!] nyilvántartásáért és sorsáért a tanács mezőgazdasági osztályát tesszük felelőssé. Februárban a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága kétnapos vitán megvitatta a magye 15 éves fejlesztési tervét. Mi úgy láttuk, és ma is úgy látjuk, helyes volt úgy dönteni, hogy ilyen széles plénum előtt vitassuk meg a mezőgazdasági terméktöbblet eléréséért kitűzött céljainkat, elhatározásainkat. Ebben a kétnapos vitában, amelyben egyéni parasztok mint tanácstagok, népfrontbizottsági tagok, pártonkívüliek, párttagok részt vettek, meggyőztük ezeket az embereket, egyéni parasztokat arról, hogy miközben arról beszéltünk, hogy többet kell termelni, mert anélkül nincs szocializmus, azt is megértették, hogy hogyan lehet többet termelni, hogy előre kell lépni. Ez nem jelenti azt, hogy rögtön beléptek, de most, amikor végigvittük ezt a járásoknál, városoknál, ugyancsak a 3 szervek bizottságánál [sic!], azok a párttagok, pártonkívüliek, akik a megyei tanácskozáson részt vettek, sorra felszólaltak, és egy kicsit ilyen fura ellentmondó módon verekszik [sic!] azért, hogy igen, ő meg van győződve, ő már látja, hogy a nagyüzemi gazdálkodás - persze közbeszólnak időnként, hogy akkor miért nem lép be -, és ugyan gondolom (feleli), de azért meg vagyok a nagyüzemi gazdálkodás oldaláról győzve. Na most, megint az a probléma jelentkezett, hogy a járási tanácskozásokkal egy időben kb. 3000 párttag, pártonkívüli, tsztag és nem tsz-tag között megértettük a megyének a konkrét gazdasági célkitűzéseit, hogy 30%-kal kell az össztermékhozamunkat növelni. De azért van egy ilyen megrekedés. Most abban bízunk, hogy ezt a szervezeti formát kialakítása során, ezt a gazdasági célkitűzést, és vele azt, hogy hogyan tudjuk elérni ezt, csak a nagyüzemen keresztül tudjuk megbeszélni a megye mintegy 74-75 000 egyéni parasztjával. Ezzel kapcsolatban mindjárt megmondom azt, hogy nekünk 2 és fél ezer belépőnk volt, mi is megmondjuk, hogy a 2 és félezer belépő nem az egyéni agitáció során lépett be. Hanem az általános mozgalomnak, a gyűléseknek az eredményeképpen, meg hogy feloldottuk ezt a 290