A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

dálkodást, a termelésének az igazgatását, irányítását, és tudja, mi lett volna, ha ezekkel összekeveredett volna már 5 esztendővel előbb, vagy legalább mostan? A termelőszövetkezeteknek beruházni kell, élő és holt felszerelést kell biztosítani, leginkább csak földjük van. Jó, az állam támogat, de azért nem minden az állam támogatása. Ezzel szemben a középparasztnak megvan a gazdasága, megvan a termelési tapasztalata, gyakorlata, be van rendezkedve a gazdasági évre, és így tovább. Nyugodtan elvárja azt, és el is várhatja, amíg majd ezek a tsz-ek olyan eredményt mutatnak, hogy most már ő is besétálhat a tsz-be. De utat nem gyúr, nem tapos, és nem vállalja sem a felelősséget, sem az áldozatot, mint amilyen áldozattal a szocialista építés a mezőgazdaság területén jár. Néha arra gondolok, hogy szorongassuk meg egy kicsit ezeket az embereket, bár azt tapasztaltuk az elmúlt időkben - és ezt sokszor meg is mondtam -, hogy ne vigyük erőszakkal termelőszövetkezetbe az embereket, mert a tsz-mozgalom ellen ellenállni legjobban a szövetkezeten belül lehet. Ez is olyan kézzelfogható és természetes. De azt a politikai alkalmat, amely politikai alkalmak kínálkoznak, s kínálkoztak eddig is már egynéhány esetben, nem arról van szó, hogy én nem helyeselném, nem tartanám jónak a kormány eddigi falusi politikáját, nagyon jónak tartom, egész más most találkozni a parasztemberekkel, egészen más most, ha a szövetkezet felé nem is lehet elindítani őket, mint ahogy azelőtt, de nyugodtan lehet velük beszélgetni még akkor is, ha ők nem válaszolnak mindarra, amit az ember kérdésnek vet fel, mert olyan dolgokról lehet nekik beszélgetni, [sic!] amivel kétségtelenül el vannak ők gondolkoztatva. De én az ősszel voltam Zala megyében, több községben a szövetkezetben. Azt mondják a szövetkezeti emberek, egészen másképp közelednek, egészen másképp köszönnek, és egészen másképp beszélnek velünk most az egyéni gazdálkodó emberek, mint ahogyan azelőtt. Mert azelőtt legtöbb esetben még csak szóba sem álltak velünk. Ez az ellenforradalom leverése utáni időkben volt. Énszerintem ez egy nagyszerű politikai alkalom, amit a szocializmus építése érdekében fel kell használni. Azóta volt még jó néhány eset. A szocialista tábornak a világpolitikai helyzetben van előretörése, sikere és eredménye, tudják nagyon jól a falusi emberek a kormánybizottságoknak másfél évvel előbb Moszkvában való látogatását, és azután még, ami azóta következett, hiába ez mind politikai alkalom. A fokozatosságot illetően. Biztos az, hogy mi az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeteknek az égvilágon semmi hasznát nem vettük az elmúlt időben. De az is biztos, hogy nem is törődtünk velük. Az-e az oka, hogy nem érnek azok semmit, vagy az-e az oka, hogy nem tudtuk látni az ilyen szövetkezetek fejlődésének eredményét? Ezen el lehetne vitatkozni. Én magam is voltam 2-3 ilyen alacsonyabb típusú szövetkezetben a hosszú évek során. Nagyjában-egészében ez az oka annak, hogy az alacsonyabb típusú nem szilárdult meg, illetve ilyenekből nem lett magasabb fokú tsz, hanem inkább teljesen alapszabály nélkül gazdálkodó, csak az állami kedvezményeknek az érdekében képeztek valamilyen egyesülést, hogy ezt biztosíthassák maguknak. Nem is beszélek én ellenük, de azért megmondom a véleményemet. Azt, hogy én nagyon félek a már előbb általam említett okoknál fogva, hogy addig, amíg új nagyüzemeket szervezünk, 3-as típusúakat,

10 amelyben túl azon, hogy össze kell az embereknek rázódni, be kell szerezni az állatokat, a gazdasági épületeket, ezért verej279