A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

alább másfél-kétmillió Ft értékű gép, amit soha nem használtak, ott rozsdásodik, és nem is fogják használni. Akkor miért szerezték be? Ki rendelte, ki készítette? Vegyük elő, ki rendelte, és ki készítette, és így tovább. Ott van az a nagy VK kultivátor, ott van a rendfelszedő, amiből ott van 4 darab, és olyan nehéz monstrum, hogy DT-nek kell huni, s 4 darabot még nem is használtunk, nem is tudjuk használni stb. Úgyhogy nem lesz addig előrehaladás, amíg minden szerv nem érzi felelősen magáénak az egész mezőgazdaság ügyét, és ténylegesen mindenki tehetségéhez mérten segítse és támogassa a szövetkezés ügyét, akkor biztos előre fog menni a mozgalom, persze parasztságunk törekvése mellett. Az a paraszt, aki tudja, hogy nálunk például a saját primőrárunk ez egy előirányzott konstrukció, s nem vették figyelembe azt, hogy a vízben kőlerakódás van, és minden télen egy üvegházunk befagy, az, hogy 3 millió Ft van beépítve, és csak egymillió az értéke, az nem szívesen fog jönni hozzánk tsz-tagnak. Világos, mert látja azt, hogy veszteség van és nem haszon. Ő ilyen helyre nem lép be, és így tovább. Itt szeretném megemlíteni azt, hogy úgy általánosságban nézve, az átszervezéssel kapcsolatban már beszéltem, persze röviden a parasztság törekvéséről, hogy az jön a tsz-be vagy nem jön a tsz-be, nemcsak azon múlik, hogy mennyi a munkaegység értéke, sokan azon mérik le a tsz-t, hogy mennyi a munkaegység értéke, azon mérik le, hogy a paraszt jön hozzánk vagy nem jön hozzánk. Ez nem így van, és nem is igaz. Nálunk van olyan, hogy a magasabb munkaegységértékkel záró tsz-be nem mennek, és nem mennek oda, hanem mennek egy másikba. Hát miért mennek oda? Azért, mert a másik tszcs jobban gazdálkodik, jobb a vezetés szerkezete, az építkezései megfelelőbbek, mint a másik tsz-é, üzemileg az üzemarányok helyesen vannak kialakítva, és így tovább. Itt azt kell mondani, amikor a tsz-ek indulnak, amikor tsz-t szervezünk, akkor ott már alakítsuk ki azt, hogy mit akarunk azzal a tsz-szel. Első lépésre mondjuk meg előre öt évre, hogy mit akarunk építeni, nem pedig minden évben ütünk a hasunkra, és akkor ide egy százas, oda egy százas, ide ez, ide az, később egy káosz lesz belőle és nem gazdaság. Az a helyzet, nekünk van nagyon sok gazdaságunk, ahol behoztuk a parasztokat a tsz-be, tagosítottunk, de hogy hogy kell megépíteni egy ilyen nagy gazdaságot, azt nem mondta meg senki. Itt van például a mi elméleti folyóiratunk, a Közgazdasági Szemle. Az elmúlt évben négy cikk foglalkozott a tszekkel, arról, hogyan kell a pénzjövedelmet elosztani. Hát nem! Azon kell vitatkozni, hogyan kell megszerezni, és azután hogyan kell elosztani. Ez a súlypont. Hogy kell az üzemet megszervezni, hogy kell helyes arányokat kialakítani, hogy a termelés gazdaságos legyen, hogy kell a termelékenységet növelni, nem mondják meg azt sem. Erre nincs idejük. Nincs módszerük. Hogy kell az önköltséget számítani, arra sincs, pedig elvtársak, az egész tsz-mozgalom jelenleg vaktában semmibe tapogatódzás, azt sem tudjuk, mi mibe kerül. Megérzésből dolgozunk, megérzésből, de az, hogy egy mázsa búza hány munkaórába kerül, hogy egy bizonyos művelet mennyi forintba kerül és így tovább, hát ez nincs. Azért mondom, hogy amellett, hogy az átszervezésre nagy súlyt helyezzünk és vonjunk be újabb és újabb parasztokat a termelőszövetkezeti mozgalomba, erre tesszük a fő súlyt, az szükséges, hogy a meglévő tsz-einkre nagy súlyt helyezzünk közgazdasági szempontból, üzemi szempontból, mert állítom, egy jól működő, jól szervezett nagyüzem sokkal vonzóbb az egyéni parasztságra, mint a munkaegység értéke, legyen ott 5-6 forint differencia. 271