A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

lenne ezt a pár hónapot is kihagyni, és nem most mindjárt ebben a határozatban felvetni az alacsonyabb szervezeti formáknak a rendkívüli nagy fontosságát. Ezen a területen nagyon nagy a vágy a parasztságban, hogy valami történjék. Akadályozza az alacsonyabb társulásnak a fejlődését, hogy nem tisztázott ez a kérdés. Ha a párt most a falusi pártmunkával kapcsolatban hoz egy határozatot, és ez ebből hiányzik, a tisztázatlanság tovább is fennmarad. Számításba véve azokat a lehetőségeket, amelyeket a 3 éves terv nyújt nekünk, azok azt teszik lehetővé - anyagi lehetőségekre gondolok -, hogy a meglévő termelőszövetkezeteket megszilárdítsuk, hogy komoly nagyüzemek legyenek. Azt teszik lehetővé, hogy bizonyos fejlesztés legyen, de az anyagi lehetőségen túl mi természetesen előírhatjuk a fejlesztésének egy irreális ütemét, de ez távolról sem jelenti azt, hogy a parasztság széles tömegei országosan jelentős lépést tesznek előre a termelőszövetkezeti fejlesztés útján. Viszont ha az alacsonyabb formákat mi a párt politikájának, mondhatjuk agrárpolitikájának központjává tesszük, akkor az a véleményem, hogy meg tudjuk teremteni a lehetőségét, hogy a parasztok jelentős tömegei társulási szakcsoportokba vagy termelőszövetkezetekbe belépjenek. Itt is egy harcot kell megvívni, mert a parasztok nem fognak belépni semmilyen formációba, ha az nekik anyagilag nem lesz jobb, mint az előző helyzetük. De akár a szekszárdi pinceszövetkezetet, vagy akármilyen más társulást veszek, ez mind azért történt, Szekszárdon is 400 szőlőtermelő paraszt azért lépettbe a pinceszövetkezetbe, mert anyagilag hasznot jelentett nekik, de ugyanakkor ráléptek a szövetkezés útjára. Itt az eredmények olyanok, hogy nem szabad nagyon támogatni, erősen vizsgálni kell ezeket az egyszerű társulásokat, mert ez a parasztoknak anyagi hasznot hoz, és a spekulációra és saját gazdagodásukra használhatják ki. Elvtársak, nekünk ezzel a dologgal számolni kell, az a meggyőződésem, hogy az önkéntesség együtt jár a jobb anyagi helyzettel. A parasztok nem fognak belépni semmiféle társulásba, ha ott rosszabbul fognak élni, mint amikor egyénileg gazdálkodtak. Nem kell félni nekünk attól, hogy aki társulásba, szakcsoportba stb.-be belép, hogy ott anyagi előnyre tesz szert, mert mi biztosítani tudjuk, hogy a közös gazdálkodásnak elemei, vagy ezen túlmenő részei is érvényesüljenek ezekben a formációkban. Az a véleményem, hogy ha ezeket a kérdéseket tisztázzuk a pártban, az állami szervekben minden fokon, akkor azt a lehetőséget, amely ma fennáll, jól ki tudjuk használni, és olyan helyzetet tudunk teremteni, hogy a második 5 éves terv megkezdéséig lesznek erős termelőszövetkezeteink, amelyek a maihoz képest bizonyos mértékben fejlődnek, és az egész országban - lehet, hogyjellemző, de mindenesetre nagyon széles körű - társulásokat tudunk szervezni, megteremtjük a feltételeit annak, hogy a második ötéves tervben a termelőszövetkezetek fejlesztése terén komoly, nagy lépésekkel tudjunk előre menni. Persze, ez a feladat, elvtársak, rendkívül komplikált, és az eddigi párt- és állami határozatok sem szabták még meg pontosan ennek a sokrétű feladatnak a formáit. Azokat a fő feltételeket, amelyekhez nekünk ragaszkodni kell ...

6 alacsonyabb formákba javasoljuk, hogy a parasztok belépjenek. Az, hogy mennyi legyen az a közös, ami összetartja őket, meg hogy ne zsákmányoljanak ki, saját maguk dolgozzanak, ez már megvan. De ezenkívül sok minden kell, hogy ezt a sokrétű feladatot és sok lehetőséget úgy tudjuk kihasználni, hogy ez ne csak a paraszt személyi javát, hanem a közöst is szolgálja, és ép260