A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

egyszerű. Nemcsak a szektások részéről merülnek fel a kérdések, ez az ügy a tömegek előtt is időszerű kérdés. Kádár elvtárs parlamenti beszéde 10 lénye­gében előkészítése volt a Nagy Imre-ügy lezárásának. Van egy másik gondolat is, a kérdés nyitva tartása nem hoz-e olyan nézeteket a tömegek között, hogy a személyi változás változást jelent a párt politikájában. Lehetséges, hogy az ellenség bedobja, hogy változást hozott. Fehíyja a figyelmet arra, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fő veszély a revizionizmus és a levél ismer­tetésénél ezt erősen alá kell húzni. Javasolja, hogy a taggyűléseken a gazdasá­gi kérdések felé fordítsuk a figyelmet. ILKU PÁL elvtárs: A sorrend kérdését veti fel. A levél kimegy, Nagy Imre­per viszont nincs. Ebből a politikai vonal változására fognak következtetni. Ennek ellenére a Politikai Bizottság javaslatát helyesnek véli, még ha ez ne­hézségeket is okoz most nekünk. KADAR JÁNOS elvtárs válasza: 21 elvtárs szólt hozzá. A fő kérdések a követ­kezők voltak: A közvélemény. Ajánlja, abból induljunk ki, hogy ne tévesszük össze saját helyzetünket (Központi Bizottság) az emberek helyzetével. A most előállott helyzet csak számunkra új, de a tömegek számára a kérdés ugyanaz, mint pár hónappal ezelőtt volt. Tehát nem kell ezt nekünk másként felvetni. Mi mind szívesen zárnánk le az ügyet. A kérdés, hogy mikor? Az, hogy lesz, az nem változott. Földes elvtárs felvetette az ügy perspektíváját. Nekünk nem kell most hatá­rozni, akkor majd meg kell vizsgálni állásfoglalásunkat. Az igaz, hogy a kér­dés nagy baja, hogy minél jobban megy az idő, annál bonyolultabbá válik. Hiszen már az is komplikált, ha most tartóztatnak le embereket, mert 15 hó­nappal ezelőtt csináltak valamit. Mi nem indulunk ki ebből, de van egy olyan közvélemény is, hogy se most, se később ne legyen Nagy Imre-ügy. A konszolidáció mindenesetre nehezebbé teszi az egész ügyet, amit mi már háromszor fontolgattunk. Amikor lezárhattuk volna az ügyet, akkor nem volt erő hozzá. Múlt év szeptemberében is voltak politikai meggondolások. 11 A munkás nemzetközi találkozó előtt álltunk, „üzentünk volna hadat" a ju­goszlávoknak, a lengyelek sem nagy hívei a felelősségre vonásnak, az olaszok választásra készültek, az ítélet nem nagyon segítette volna őket. A körülmé­nyeket mindig mérlegelni kell, és azt is tudni kell, hogy ezek az emberek a mi kezeink között vannak, ártani már nem tudnak. Nem egészen érti azt, amit Úszta elvtárs felvetett. Úgy gondolja, most, ami­kor a Nagy Imre-ügyet elnapolják, azért a többi kisebb ügyeket felülvizsgálják és befejezik kellő mérlegelés alapján és minden reklám nélkül. Ilyen például a Földvári-ügy, aki csirkefogó, de azért nem összeesküvő. Rontja ebben az ügyben a pozíciónkat, hogy amikor Földvári le volt tartóztatva, a Borsod me­gyei pártbizottság kérte, engedjük ki. Igaz, utána kérték, hogy újra zárjuk be. Dabronaki elvtárs felvetette, hogy a nemzetközi munkásosztály keménysé­get vár tőlünk, mivel nagy áldozatokat hozott. Persze ezek az áldozatok nem azért történtek, hogy Nagy Imrét elítéljük, hanem a szabadság ügyéért. Mi inkább az elnapolás mellett vagyunk, minthogy enyhe ítéletet hozzunk most. Valkó elvtárs felvetette, hogy hozzunk halálos ítéleteket, majd utána adja­243

Next

/
Oldalképek
Tartalom