A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

egyszerű. Nemcsak a szektások részéről merülnek fel a kérdések, ez az ügy a tömegek előtt is időszerű kérdés. Kádár elvtárs parlamenti beszéde

10 lényegében előkészítése volt a Nagy Imre-ügy lezárásának. Van egy másik gondolat is, a kérdés nyitva tartása nem hoz-e olyan nézeteket a tömegek között, hogy a személyi változás változást jelent a párt politikájában. Lehetséges, hogy az ellenség bedobja, hogy változást hozott. Fehíyja a figyelmet arra, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fő veszély a revizionizmus és a levél ismertetésénél ezt erősen alá kell húzni. Javasolja, hogy a taggyűléseken a gazdasági kérdések felé fordítsuk a figyelmet. ILKU PÁL elvtárs: A sorrend kérdését veti fel. A levél kimegy, Nagy Imreper viszont nincs. Ebből a politikai vonal változására fognak következtetni. Ennek ellenére a Politikai Bizottság javaslatát helyesnek véli, még ha ez nehézségeket is okoz most nekünk. KADAR JÁNOS elvtárs válasza: 21 elvtárs szólt hozzá. A fő kérdések a következők voltak: A közvélemény. Ajánlja, abból induljunk ki, hogy ne tévesszük össze saját helyzetünket (Központi Bizottság) az emberek helyzetével. A most előállott helyzet csak számunkra új, de a tömegek számára a kérdés ugyanaz, mint pár hónappal ezelőtt volt. Tehát nem kell ezt nekünk másként felvetni. Mi mind szívesen zárnánk le az ügyet. A kérdés, hogy mikor? Az, hogy lesz, az nem változott. Földes elvtárs felvetette az ügy perspektíváját. Nekünk nem kell most határozni, akkor majd meg kell vizsgálni állásfoglalásunkat. Az igaz, hogy a kérdés nagy baja, hogy minél jobban megy az idő, annál bonyolultabbá válik. Hiszen már az is komplikált, ha most tartóztatnak le embereket, mert 15 hónappal ezelőtt csináltak valamit. Mi nem indulunk ki ebből, de van egy olyan közvélemény is, hogy se most, se később ne legyen Nagy Imre-ügy. A konszolidáció mindenesetre nehezebbé teszi az egész ügyet, amit mi már háromszor fontolgattunk. Amikor lezárhattuk volna az ügyet, akkor nem volt erő hozzá. Múlt év szeptemberében is voltak politikai meggondolások.

11 A munkás nemzetközi találkozó előtt álltunk, „üzentünk volna hadat" a jugoszlávoknak, a lengyelek sem nagy hívei a felelősségre vonásnak, az olaszok választásra készültek, az ítélet nem nagyon segítette volna őket. A körülményeket mindig mérlegelni kell, és azt is tudni kell, hogy ezek az emberek a mi kezeink között vannak, ártani már nem tudnak. Nem egészen érti azt, amit Úszta elvtárs felvetett. Úgy gondolja, most, amikor a Nagy Imre-ügyet elnapolják, azért a többi kisebb ügyeket felülvizsgálják és befejezik kellő mérlegelés alapján és minden reklám nélkül. Ilyen például a Földvári-ügy, aki csirkefogó, de azért nem összeesküvő. Rontja ebben az ügyben a pozíciónkat, hogy amikor Földvári le volt tartóztatva, a Borsod megyei pártbizottság kérte, engedjük ki. Igaz, utána kérték, hogy újra zárjuk be. Dabronaki elvtárs felvetette, hogy a nemzetközi munkásosztály keménységet vár tőlünk, mivel nagy áldozatokat hozott. Persze ezek az áldozatok nem azért történtek, hogy Nagy Imrét elítéljük, hanem a szabadság ügyéért. Mi inkább az elnapolás mellett vagyunk, minthogy enyhe ítéletet hozzunk most. Valkó elvtárs felvetette, hogy hozzunk halálos ítéleteket, majd utána adja243