A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

a Szovjetunióban kell maradnom. Annak idején az imperialista rádiók azt közölték, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Intéző Bizottsága hozott egy ilyen határozatot, de én akkor azt gondoltam, hogy ez nem egyéb, mint a soron következő rémhír. Ha Kiss elvtárs közlése megfelel a valóságnak, akkor ez egy nagyon furcsa határozat, s e határozat létrehozóinak várakozásával homlokegyenest ellenkező eredményekre fog vezetni mind Magyarországon, mind pedig az egész szocialista világban. Hruscsov elvtárs, On azt mondta nekem, hogy a magyar delegáció tagjai olyan vádakat hoztak fel ellenem, amelytől az ember haja az égnek áll, s hogy ezen vádak alapján engem Magyarországon letartóztathatnának. Közölnöm kell, hogy Kiss elvtársat az ideiglenes IB megbízta azzal, hogy tegyen javaslatot nekem az új pártba való belépésre. Négy nappal ezelőtt Nemes elvtárs, a párt központi lapjának főszerkesztője közölte velem, hogy az ideiglenes IB határozatának megfelelően írhatok cikkeket az újságba. E két tény is azt igazolja, hogy azok a komoly vádak nem is annyira komolyak. Engedje meg arra hivatkoznom, hogy 1953-ban Ön és az Elnökség más tagjai elhitték azt, hogy én titkos tárgyalásokat folytatok Eisenhowerrel. Kérem, közöljék velem, miféle vádakról van szó, s tegyék lehetővé, hogy azokra az Elnökség tagjai előtt válaszolhassak. Meggyőződésem, hogy ezen kérésem teljesen jogos, s az elvtársak nem utasítják el azt. Véleményem szerint először engem kell meghallgatni, s csak azután lehet határozatot hozni. Kiss elvtárs azt mondta az itteni magyar elvtársaknak, hogy én politikailag halott vagyok. Ön, Hruscsov elvtárs, szintén arról beszélt, hogy nekem fogalmam sincs a magyarországi helyzetről. Aztjól tudom, hogy az én magyarországi befolyásom nem a régi. Ez az általam elkövetett hibák, s azon rágalomhadjárat következménye, amelyet olyan kitartóan vezetnek ellenem Magyarországon, s természetes, Magyarországon kívül is. A Szovjetunió és a szocialista világ részéről az új pártnak nyújtott hatalmas politikai és gazdasági segítség ellenére is a régi párt tagjainak 75%-a nem hajlandó belépni az új pártba. E szomorú jelenségnek egyik okát abban kell keresni, hogy az elvtársak egyik része hisz, a másik része pedig nem hisz az ellenem indított kampánynak. Tudom, hogy a Magyar Népköztársaság 12 éves múltját tovább gyalázni úgy, ahogy az eddig történt, nem lehet, s a pozitív eredmények józan értékelésével egy időben megszűnik a személyem körüli egyelőre még létező hisztéria is. A magyar sajtóból látom, hogy a „rákosisták" üldözése egyelőre folytatódik, s a Népszabadság egyik szerkesztője az elmúlt héten közölte velem, hogy „rákosisták" ezrei vannak még munka nélkül. Naponként tapasztalom, hogy a jó elvtársak - nemcsak Magyarorszgáon, hanem máshol is - hisznek nekem. Ezt tudják az MSZMP vezetői is, másként ők nem szorgalmaznák úgy ötéves száműzetésemet. Hruscsov elvtárs, Ön azt mondta nekem, hogy elsősorban én vagyok felelős okóber 23ért. Bizonyos felelősségem nekem is van, de még nagyobb a felelőssége Nagy Imrének és társainak, Kádárnak, Kissnek, Aprónak plusz Titónak, akik fellázították az ifjúságot, s akik lényegében az ellenség kezére dolgoztak. Ha ezen tényeket az elvtársak nem ismernék, én megfelelő információval szolgálhatok. Véleményem szerint vissza kell térni ahhoz a tervhez, amelyet november 4. előtt a szovjet elvtársak is jóváhagytak: az összes egészséges, becsületes kommunista egyesítéséhez. E feladat igen sürgős, mert Kiss elvtárs szerint az új pártban már kezdenek kirajzolódni három^) frakció körvonalai. Kommunista üdvözlettel: M. I. Rákosi Moszkva, 1957. március 25. 4. sz. függelék Az SZKP KB 1957. április 18-i határozata az MSZMP Központi Bizottságának Rákosi, Gerő és a Szovjetunióban tartózkodó más magyar elvtársakra vonatkozó kérésével kapcsolatban 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tájékoztatta a SZKP Központi Bizottságát arról, hogy az MSZMP KB 1957. februári ülésén megvizsgálták Rákosi, Gerő és néhány más, jelenleg a Szovjetunióban tartózkodó volt állami és pártvezető elvtárs kérdését. 232