A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A Központi Bizottság megbízza a Politikai Bizottságot, hogy ezen határozat 1-3. pontját az Országgyűlés január 27-én kezdődő ülésszakán hajtsa végre. A határozatoknak megfelelő levéllel kell fordulni az Elnöki Tanácshoz és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnökségéhez. Budapest, 1958. január 24-én 2. sz. függelék Az SZKP Központi Bizottságának 1957. április 18-i határozata Rákosi elvtársnak az SZKP Központi Bizottságához intézett 1957. március 25-i levelével kapcsolatban Rákosi elvtárs - akivel magyar barátaink közölték az MSZMP KB azon határozatát, amely szerint neki nem célszerű visszatérni Magyarországra - levelet küldött az SZKP Központi Bizottságához, s e levélben nem ért egyet ezen határozattal, bírálja a MSZMP vezetőségének politikáját, s kitart amellett, hogy nyújtsunk segítséget Magyarországra való visszatéréséhez. Az SZKP KB ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja leszögezni saját álláspontját. 1.1956 júliusában a MDP KB (Gerő elvtárs) kérése alapján az SZKP KB hozzájárult Rákosi elvtárs szovjetunióbeli utazásához gyógykezelés céljából. Rákosi elvtársat ebben az időben mentették fel az MDP KB első titkári tiszte alól. 1956 szeptemberében, tehát még az ismeretes magyarországi események előtt az SZKP KB levelet kapott Gerő elvtárstól, amely szerint a MDP KB Politikai bizottsága Rákosi et. Magyarországra való visszatérése ellen foglalt állást, s a PB azt tanácsolta Rákosi elvtársnak, hogy maradjon a Szovjetunióban legkevesebb egy évig, tekintve, hogy az ő Magyarországra való visszatérése nemkívánatos bonyodalmakat eredményezhetett volna. Az SZKP KB azonnal beleegyezését adta Rákosi elvtárs további szovjetunióbeli tartózkodásához, s közöltük, hogy biztosítjuk számára a szükséges életfeltételeket és a gyógykezelést. 2. Az SZKP KB a magyarországi eseményekkel kapcsolatos álláspontjának kialakítása során kezdettől fogva abból indult ki, hogy az ország előző vezetősége, Rákosi és Gerő elvtárssal az élen komoly hibákat követett el a szocializmus építésének gyakorlatában, a párt és a néptömegek kapcsolatának kérdésében, e vezetés nem biztosította a párt sorainak egységét és egybeforrottságát, és a vezetés elvtelennek bizonyult az ideológiai fronton folytatott harcban. Az MDP vezetősége elszakadt a párt- és a néptömegektől, a kommunistákkal kapcsolatban durván megsértette a szocialista törvényességet, s ugyanakkor nem folytatott határozott harcot az ellenforradalmi elemekkel és elvesztette tekintélyét. Mindez a proletárdiktatúra komoly meggyengülését eredményezte Magyarországon. Mint ezt az elmúlt év eseményei is igazolták, a népi demokratikus Magyarország ellenségei saját aljas céljaik érdekében kihasználták a Rákosi-Gerő-féle vezetés hibáit és Nagy Imre árulását. 3. Rákosi elvtárs március 25-i az SZKP KB-hoz intézett levelében - az MSZMP KB határozatával ellentétben - továbbra is Magyarországra való visszatérése mellett tör pálcát [sic!], és az állítólag kezében lévő információkra, valamint a Magyarországon lévő közvetlen kapcsolataira hivatkozva rosszindulatúan, tendenciózusan bírálja az MSZMP és a Magyar Népköztársaság vezetőinek tevékenységét. Amellett, hogy általános szavakban elismeri saját „bizonyos felelősségét" a magyarországi eseményekért, Rákosi elvtárs főbűnősknét Kádár elvtársat és az MSZMP más vezetőit emlegeti. Az SZKP KB nemcsak hogy nem ért egyet Rákosi elvtársnak a Magyar Népköztársaság vezetőinek tevékenységével és az ország belpolitikai élete fejlődésével kapcsolatos - március 25-i és előző leveleiben kifejtett - nézeteivel, hanem e nézeteket politikailag károsnak, az országban uralkodó helyzettel gyökeresen ellentétesnek, az MSZMP és a magyar nép érdekeivel ellenkezőnek tartja. Rákosi elvtárs az SZKP KB-be küldött leveleinek tartalma azt igazolja, hogy Rákosi elvtárs nem látja be múlt hibáinak lényegét, s azt a kárt, amit e hibákkal mind a szocializmus magyarországi ügyének, mind pedig az egész szocialista tábor és a világ kommunista mozgalom érdekeinek okozott. 230