A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Mi az, ami az embereket itt meg fogja nyugtatni? Az arányokat nem veszik észre az elvtársak. Abban a tavalyi szerencsétlen határozatban van az, hogy Rákosi és Gerő öt-öt évig nem térhetnek haza. Nem jók az ilyen határok, mert azért itt nem fegyházbüntetést mérünk ki, hogy még két-három hónap, az ilyesmi általában nem jó. Azután ez valahogy összekeveredett az akkori lazaságok között, mert mi arról beszéltünk, hogy Rákosi gyakorlatilag ne térjen haza, Gerő meg mintegy öt évig. No most, mi itt korrigáltunk is. Mi azt írjuk, hogy Rákosi ne térjen vissza többé a párt életébe, a Gerő három-négy évig ne térjen vissza. Tehát megvan a differenciálódás. Most higgyék el, ha ez a nyolc vagy tíz ember tavasszal itt lesz, azután a Gerő négy év múlva, én nem tudom, és még 500 térne vissza, az politikailag egy sem jelent annyit, mint hogy Rákosi nem tér vissza. Higgyék el, vannak ilyen súlyok és arányok, és most azt hiszem, meg fognak nyugodni az emberek. Miért vesszük mi ezt a becsületet bele? Mert, ha mi Rákosiról meg tudjuk mondani - itt még korrigálni kell -, ez és ez volt a múltban, a becsületet én nem tavaly márciusra értem, mit csináljunk - ez egy kínos dolog -, de becstelenné is vált. Legfeljebb még az a fenntartás van, hogy nem gondolt arra, vagy nem határozta el, amit mondjuk, például elhatározott a Nagy Imre, meg a Losonczy, hogy osztrák viszonyok között fognak ők tovább létezni. Hogy ők ezt a revansot megnyerjék, és a párt az ő kezükben maradjon, képesek lettek volna Magyarországból osztrák...

51 azt mondták úgy lesz, mint Ausztriában, ez volt az ők végső.. .

52 idáig azért Rákosi nem jutott el. És lehetett ő becstelen az Aczéllal szemben vagy velem, de hát azért mégis nagy különbség, hogy a proletárdiktatúrához mi volt a viszonya. Ennyire azért Rákosi nem jutott el. És ha mi azt mondjuk, hogy igen, volt érdeme, meg harcolt, meg mi, de ez és ez volt vele, és most azt kijelenteni, hogy ne térjen vissza, de azért mindenkinek megvan az értékelése, milyen az az ember, akinél az a kívánat, hogy ő úgy segítse a pártot, hogy sose térjen vissza a párt életébe. Hát ez nem bírálat vagy kritika? A többi részletet még nem célszerű vitatnunk és terjesztenünk. Nem célszerű, a párt érdeke szempontjából nem célszerű. Az a véleményem, hogy ez a határozat az embereket meg fogja nyugtatni, ezek a hazatérők nem olyan nagy figurák, ezekből mi csinálunk itten nagy figurát, mert már 15 hónap alatt legalább 50 drága órát ezzel a hat szarházival [sic!] töltöttünk. Bocsánatot kérek, holott hasznosabban is tudtuk volna tölteni az időt. Itt a döntő az, hogy visszajön-e az a vonal, ami 1951-52-ben volt, vagy nem? És ebből azt hiszem megértették, hogy nem jön vissza. (Érthetetlen közbeszólás.) Hát ezt mondom én. A szövegeknél: Ez a bizonyos vonal így hangzik a PB javaslata szerint: „A KB véleménye szerint ezek az elvtársak szándékaikban becsületes emberek voltak ugyan, ezért az ellenséggel szemben meg is védtük őket, de a tömegek bizalmát teljes mértékben elvesztették." stb. Itt a becsület múlt időben van, szándékában becsületes, nem a módszerében, múlt időben, az ellenséggel szemben meg is védtük őket, ez így is van, mert éppen a májusi Országgyűlésnél tényleg megvédtük a becsületüket.

53 Nyíltan megvédtük, mert úgy éreztük, hogy az kell. Ennyiből áll a becsület kérdése. Itt van még ez a Kovács-féle dolog, ebben a levélben. Itt van egy ilyen szöveg: „Kovács István a Horthy-rendszer idején becsülettel helytállt az osztály224