A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

toknál néha szokás. Persze karikírozva a dolgot, de van ilyesmi az FM-ben, és Dögei [Imre]

l5 elvtárs is ezt szívlelje meg. Sokszor beszél szemtől szembe emberekkel, úgy néz ki, hogy mintha megegyeznének, azután nekik nem szólva, a pártban is és a kormányban is egész más álláspontot foglal el. Ez gyakran előfordul és ez nem helyes módszer. Valakivel tárgyalok, vitatkozók, ha nem tudok megegyezni, nem tudok megegyezni, ha megyek valahova, megmondom, hogy ezzel és ezzel vitatkoztam, ez és ez az álláspontja, nem tudok megegyezni vele. A vezetésben is van ilyesmi. Azt szokták mondani, hogy a munkás jó szervező, a parasztemberek általában nem jó szervezők. Múltkor a Minisztertanácson, mikor a tsz [sic!] megsegítéséről szóló első javaslat volt napirenden, megmondtam érthetően, hogy vannak olyanok, akiknek a szocializmus nem nagy gondjuk, azután vannak olyanok, akik éjjel-nappal arról álmodoznak, de képtelenek gyakorlatilag előrevinni az ügyet, hát most ki a jó a szocializmus szempontjából? Erősíteni kell a vezetést, s mi úgy gondoljuk, hogy Tömpe elvtárs olyan ember, akivel nagyon komolyan meg lehet erősíteni a vezetést. Magyari

1

'' elvtárssal nekünk semmiféle bajunk nincsen, értékes embernek, jó szakembernek tartjuk, de azt gondoljuk, hogy olyan vezetési tapasztalata azért nincs neki, hogy ne bírná elviselni, hogy Tömpe elvtárs első helyettes, és ő miniszterhelyettesként dolgozik. Ilyen elképzelésünk van. Még egyet mondok, és kérem, hogy mind a két elvtárs, Tömpe és Földes elvtárs is vegye komolyan, még ha tréfás bírálat is, hogy én azt mondtam tulajdonképpen, a két dolog nem függne össze, hogy Földes elvtárs megy a BMbe, és Tömpe elvtárs menjen az FM-be. Én azt mondtam, hogy mind a két elvtársat ismerem régen, tisztelem és becsülöm őket, rendes emberek, de olyan emberek, hogy akármilyen nagy épület az a BM, egy házban ők sokáig egymás mellett nem férnek el. Mind a kettő rettenetesen érzékeny, önmagáról jó véleménnyel van, ami nem is baj, mert rendes emberek, de bizony arról ismeretesek, hogy nem nagyon tűrnek ellentmondást, és nem szeretik a hozzájuk hasonló önérzetes embereket. Ezért azt mondtuk, hogy jobb, mielőtt konfliktusba kerülnek, mert ők egyébként jó elvtársak és jó barátok, valahogy kössük össze, hogy mostanában csináljuk meg. [sic!] Ez elvtársi észrevétel, és kérem, hogy gondolkozzatok rajta. Szóval, megmondom őszintén, hogy olyan emberek vagytok mind a ketten, akik igazi vezetők vagytok, de nem tudjátok elviselni, hogy közeletekben még egy embernek legyen akarata. Hiába, ez a tapasztalat sok éve, többen beszélgettünk, és mindenkinek ez volt a véleménye mind a kettőtökről. Azok a vezetők vagytok, akikre viccesen szokták mondani, hogy nagyon szeretik, ha bírálják, de nem felejtik el. Egyébként azt hiszem, hogy a fő kérdést illetőleg nincs problémátok, hogy tényleg nagy bizalommal vagyunk irántatok, mert mind a ketten nehéz posztra mentek, de most, ha már ilyen változásról van szó, azért ezt szívleljétek meg, nem rosszakaratból mondom. A Művelődésügyi Minisztérium. Elhatároztuk, hogy egy kis konstrukciós változást csinálunk ott. A miniszterre van javaslatunk, azt nem indokolom részletesen, a poszt nem könnyű, dolgozni kell, bele kell vágni, azután majd meglátjuk, hogy fog menni. Mi gondoljuk, hogy igen, de az az elképzelésünk, hogy Benke [Valéria] elvtársnő mint miniszter reuzálhasson [sic!] és hasznosan, ahhoz az a véleményünk, hogy Szigeti [József] 17 helyett az Aczél [György] elvtársnak kell az első helyettesnek lenni. Felkészültség, minden 177