A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

6. JEGYZŐKÖNYV a Központi Bizottság 1958. január 24-i üléséről Napirend: Kádár János elvtárs referátuma egyes vezető munkakörökkel kapcsolatban Fock Jenő elvtárs referátuma volt vezetők ügyével kapcsolatban MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Üdvözlöm a Központi Bizottságot! KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Kedves Elvtársak! A határozati javaslatot szétosztották, az elvtársaknak módjuk volt elolvasni, és tulajdonképpen ahhoz nincs is mit hozzátenni. Érthetően és magyar nyelven van leírva, hogy miről van szó. Az elvtársak azt tudják - itt a KB ülésen is és még ennél szélesebb nyilvánosság előtt is, az elmúlt idő alatt nemegyszer megmondtuk -, hogy a mi saját tapasztalataink szerint célszerű nem egyesíteni állandóan két olyan posztot, mint a KB első titkári posztja és a minisztertanács elnökének a posztja. Ez általában érvényes tapasztalat. Ugyanakkor beszéltünk arról is, hogy az 1956. őszi körülmények között pedig nem lehetett másképp dolgozni, mint ahogy dolgozni kezdtünk. Olyan viszonyok között, amikor órák, néha percek alatt kellett intézkedni, mi nem tudtunk más megoldást találni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem is az elvi probléma a probléma, hanem a dolognak a politikai oldala, továbbá az időpont kérdése. Ez a kettő, amiről érdemes beszélni vagy vitatkozni, mert hogy ezt elvben szét kell választani, és nem tudom én, évekre berendezkedni ilyen megoldással, ami fennáll, nem célszerű, erről azt hiszem nem kell vitatkozni. Hogyan néz ki a dolog politikai oldala? Ha most változtatunk, mint ahogy a PB javasolja, annak van politikailag előnye, és van egy bizonyos hátránya. Ezt tudni kell. Az előny, aminek bizonyos mértékig kifejezésre kell ma jutnia, és amit ez a megoldás minden bizonnyal elősegít, a párt vezető szerepének erőteljesebb hangsúlyozása. A széles közvélemény számára - azt hiszem ebben egyetérthetünk - az ország politikai centruma az elmúlt 15 hónap alatt nem a pártközpont volt, hanem a Minisztertanács, vagy még pontosabban a Miniszterelnökség. A mi rendszerünknek politikai érdeke fűződik ahhoz, és a mi egész népi rendszerünk normális rendje az, hogy az emberek tudják, hogy az ország politikai központja a párt Központi Bizottságában van. Ez az előnye. A hátránya az: a közvéleménynek bizonyos része, amelyre mi itt utalunk is, nem túlságosan sokat töri a fejét azon, hogy a pártközpont vagy a párt irányít, nem irányít. Általában az irányítással meg vannak elégedve vagy meg vannak békélve, és a vonal helyességét ők a kormányhoz kapcsolják vagy még a kormányon belül is bizonyos személyekhez, és ezeket egy kicsit zavarja ez a változás. Alapjában véve abból a szempontból - mert hiszen az emberek nem személyekbe szoktak szerelmesek lenni, hanem politikát helyeselnek -, tulajdonképpen abból a szempontból nyugtalanítja őket, hogy vajon a vonal 169