A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

4. JEGYZŐKÖNYV a Központi Bizottság 1957. november 29-én tartott üléséről Jelen vannak a mellékelt lista szerint.

1 MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Üdvözlöm az Elvtársakat! Napirenden egy kérdés szerepel: tájékoztatás a KB tagok, valamint a meghívottak számára a Moszkvában járt pártdelegáció tárgyalásairól, valamint a határozati javaslat megvitatása. Tekintettel arra, hogy e kérdéssel kapcsolatban nagyobb vita már nem merülhet fel Kádár elvtárs referátuma után, valamint a határozati javaslatnál, a referátum után lehetővé kívánjuk tenni az elvtársaknak azt, hogy kérdéseket tegyenek fel, vagy észrevételeiket megtehessék. (Kádár elvtárs közbeszólása: Vitatkozni is lehet.) KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Kedves Elvtársak! Feladatom az, hogy a Moszkvában járt pártküldöttség munkájáról adjak tájékoztatást. A tájékoztatásnál mellőzöm mindazt, amit az újságok publikáltak.

2 A tárgyalásoknak inkább olyan vonásait szeretném megmutatni, amelyek a KB-t feltétlenül érdeklik, de a sajtóban nem tükröződtek. A párt- és kormányküldöttségünkkel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az a PB eredeti határozata szerint öt tagból állt volna. A négy elvtárson kívül, aki elment,

3 Dobi elvtárs is tagja volt, azonban betegsége miatt nem tudott velünk utazni. Ami a párttárgyalásokat illeti, nekünk volt egy előzetes határozatunk, mely szerint a párttárgyalásokban való részvételre a két KB titkárt, Fock elvtársat és engem jelölt ki a PB, mert gondoltuk, hogy nagyon sok párt lesz, és korlátozott a szám. Ott kiderült, hogy más pártok küldöttjeinek a száma a tanácskozásokon nagy, és ezért mi a delegációnk mind a 4 tagját beneveztük, és a tárgyalásokon mindannyian részt vettünk. A küldöttségünkkel kapcsolatban - általában - meg kell jegyeznem, hogy a Szovjetunió vezetői a szokásos formában megadták azt a tiszteletet a pártküldöttségnek, ami egy szocialista ország képviselőit megilleti, és a nem hivatalos érintkezésben a köztünk fennálló baráti jó viszonynak megfelelően foglalkoztak velünk. Az évfordulót részletesen tárgyalni nem kívánom. Az évforduló valamennyi fő ünnepségén részt vettünk, melyek közül a legjelentősebb a Legfelsőbb Tanács ünnepi ülése, a november 7-i katonai díszszemle és a tömegfelvonulás volt. Ennél a kérdésnél meg akarom említeni, hogy a Legfelsőbb Tanács november 6-i ünnepi ülése és a november 8-i moszkvai nagygyűlés között volt tartalmi összefüggés. Tulajdonképpen mind a kettő azonos jellegű volt, azzal az eltéréssel, hogy a szombati az hivatalos állami aktus volt, és ezért a vendégek közül a Legfelsőbb Tanács ünnepi ülésén csak a szocialista országok képviselői szólaltak fel. Hogy megoldják azt, hogy más pártok is elmondhassák véleményüket, és odahaza ne vádolhassák őket azzal, hogy egy 119