A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

hogy a befejezésre váró beruházások értékösszege az 1956. évi 11,2 milliárd Ft-ról az év első felében 13 milliárd Ft-ra emelkedett. Noha az építőipar tervét túlteljesíti, a tervben kijelölt legfőbb objektumok építkezési üteménél, az állami erőből történő lakásépítési program teljesítésében lemaradás van. Jelentős a lemaradás a bányászlakások építésében. Jó ütemben halad a magánlakás-építés. Az előirányzott 20 000 lakásból az I. félév végéig 9048 darab készült el. (Az elmúlt években még soha nem volt ilyen magas az éves előirányzat félévi teljesítése.) Az ellenforradalom a pénzügyek terén is súlyos helyzetet teremtett. A termelés nagy­arányú visszaesése miatt jelentős összegű bevétel maradt el, a kiadások viszont jelentős mértékben megnövekedtek. A kibocsátott vásárlóerő erősen megnőtt, a rendelkezésre álló árukészlet a termelés visszaesése, a fosztogatások és a nagyarányú vásárlások következtében mintegy 6000 millió forinttal csökkent. Az államháztartás egyensúlya felborult, infláció fenyegette az országot. Gazdasági erőfeszítéseink 1957. év első felében arra irányultak, hogy a belső erőforrá­sokat és a baráti országok által nyújtott anyagi segítséget- a dolgozó nép életszínvonalának növekedése mellett - a megingott egyensúly visszaállítására és stabilizálására mozgósítsuk. Az erőfeszítések sikerrel jártak és bár sok tekintetben nem értük el az elmúlt év színvona­lát, az említett legfontosabb területeken az egyensúly helyreállt. Az állami költségvetés mérlege már az első félévben a tervezettet jóval meghaladó bevételi többlettel zárult. A bevételi többlet növekedése a harmadik negyedévben tovább folyt, és szeptember 30-án elérte a 2,5 milliárd forintot. Politikai és gazdasági szempontból egyaránt nagyjelentőségű az a körülmény, hogy a lakosság - ezen belül elsősorban a dolgozó parasztság - állampolgári kötelezettségének eleget téve, általában pontosan fizeti adóját. Ezen a címen a költségvetés - az első félévben az 1956. évihez képest 13%-kal, 219 millió forinttal több bevételhez jutott. Előzetes adatok szerint az adófizetés, beleértve a természetben fizetendő földadót is, a III. negyedévben is hasonló eredményekkel járt. A költségvetési szervek kiadásainak összege az előző év azonos időszakához képest nem változott, felhasználásuk azonban kedvezőbb: az államigazgatási kiadásoknál elért meg­takarításokból növelni lehetett a szociális és egészségügyi, valamint a kulturális kiadásokat. A forgalomban levő bankjegymennyiség a sztrájkok és a termelés visszaesése következ­tében fellépő áruhiány miatt az elmúlt évvégén és az év elején fokozatosan nőtt és március 2-án érte el az 1946. évi stabilizáció óta tapasztalt legmagasabb szintet. Ettől kezdve azonban fokozatosan csökkent és a félév végén több mint 100 millió forinttal volt alacsonyabb, mint az elmúlt év végén. A forint vásárlóerejének megőrzése szempontjából különösen kedvező az, hogy a forgalomban levő bankjegymennyiség a III. negyedév során az elmúlt években szokásos 5-600 millió forintos növekedés helyett csak 147 millió forinttal nőtt. Mindez arra mutat, hogy a vásárlóerő és árualap egyensúlyát a rendkívüli nehézségek ellenére, sikerült fenntartani. A forint értékállandósága iránti bizalom fokozódását jelzi az is, hogy a lakosság takarékbetéteinek állománya folyamatosan emelkedett, s a III. negyedév végén már meghaladta az ellenforradalom előtti színvonalat. A devizahelyzet alakulásában - az export-importot meghaladó teljesítésen kívül — elsősor­ban a baráti országok segítsége a döntő. Az áruhiteleken kívül igen jelentős segítséget kap­tunk barátainktól - elsősorban a Szovjetuniótól - nyugati devizákban is. Ennek következtében a legnehezebb időszakokban is eleget tudtunk tenni a tőkés országokban esedékes fizetési kötelezettségeknek, sőt a terhes adósságok csökkentésére is lehetőségünk volt. A pénzügyi helyzet egyensúlyának további fenntartásához és megszilárdításához azonban igen komoly erőfeszítésekre van szükség. Most már alapvetően a belső erőforrásokra kell támaszkodnunk. Ebből a szempontból elsőrendű fontossággal bír a népgazdaság állami szektorából származó jövedelmek fokozása. Az állami vállalatok nyeresége és forgalmi adója a termelés visszaesése és a nagymérték­ben megnövekedett önköltsége miatt 1957. I. félévben lényegesen, több mint 3 milliárd forinttal alatta maradt az elmúlt évinek. Az állami vállalatok dolgozóinak kifizetett bérek je­lentősen meghaladták a tavalyit. A gazdasági egyensúly megteremtése megköveteli az önköltség jelentős csökkentését. Ezért a gazdasági munka középpontjába kell állítani az önköltségcsökkentés és a vállalati nyereség növelésének feladatait. A pénzügyi egyensúly további fenntartásának és megszilárdításának jelentős tartaléka a külkereskedelem gazdaságosságának javítása. 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom