Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 44. 1945. augusztus 13 58
44. 1945. augusztus 13. hz Egyesült Államok budapesti politikai missziójának vezetője által átnyújtott, folyó évi június 12-én kelt emlékirat 49 utal az Egyesült Államok kormányának a Csehszlovák Köztársaságból kitelepítendő németek kérdésében elfoglalt előzetes álláspontjára, amely az említett köztársasághoz ez év januárjában intézett jegyzékben az alábbiakban jutott kifejezésre: „1/ Ennek a problémának megoldásánál nem csupán Csehszlovákia szükségleteit kell tekintetbe venni, hanem általános természetű megfontolásokat is, amelyek érintik Európa jövendő békéjét és biztonságát, különösen pedig azokat a problémákat, amelyek előtt a szövetséges megszálló hatóságok állanak Németországban. 2/ Kisebbségeket csak a nemzetközi igazságosság elveinek megfelelően és ilyen célból kötött nemzetközi egyezmények végrehajtásaként szabad áttelepíteni. 3/ Az áttelepített személyek letelepítésének megfelelő módon való megkönnyítése végett az áttelepítésnek csak fokozatosan szabad történnie. 4/ Amíg az előbb említett nemzetközi egyezmények megkötése függőben van, egyetlen nemzetnek sem szabad nagyobbszámú embercsoportok áttelepítését foganatosítani." Az emlékirat azután hozzáfűzi a fentiekhez, hogy a „Csehszlovák Köztársaság kormányához intézett fent említett jegyzékben foglalt elveket az Egyesült Államok kormánya minden további nélkül alkalmazhatóaknak tartja a magyarul beszélő kisebbségeknek Romániából, Jugoszláviából valamint Csehszlovákiából történő kiutasítására. Ezeknek az államoknak kormányait elsősorban a magyaroknak azon állam ellen elkövetett bűncselekményeiből folyó felelőssége érinti, amely államnak az illető magyarok polgárai. Az Egyesült Államok kormánya azonban nem tartaná igazságosnak megkockáztatni, hogy egy kisebbséget alkotó etnikai csoport minden tagját, mint államellenes cselekményben bűnöst kezeljék és lakóhelyéről pusztán népi származásánál fogva kiűzzék." A magyar kormány az emlékiratra küldött folyó év június hó 19-én kelt válaszjegyzékében 50 határozottan állást foglalt a szlovákiai magyaroknak kollektív eljárás alapján való üldözése ellen. Ugyanakkor a maga részéről is kifejezésre juttatta azt az álláspontot, hogy „szigorúan meg kell büntetni mindazokat, akiket háborús bűnök és atrocitások terhelnek. Hasonlóképpen meg kell büntetni a fasiszta és náci ideológia terjesztőit, továbbá mindazokat, akik ilyen szervezkedésben tevékeny részt vettek". A fentiekből kitűnőleg a magyar kormány a hazai németséget nem a népi származás alapján akarta kitelepíteni, hanem a kifejezett hazaárulás kritériumát tekintette mérvadónak. Hasonló elvi állásfoglalás jutott kifejezésre az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzékében is. Az Egyesült Államok kormányának emlékiratából szintén egész világosan kitűnik, hogy az áttelepítés nem csupán népi származás, hanem az áttelepítendő lakosok által elkövetett államellenes bűncselekmény miatt fog történni. Az 1941-ben tartott népszámlálás alkalmával a jelenlegi Magyarország területén 303 419 egyén vallotta magát német nemzetiségűnek és 477 057 német anyanyelvűnek. Egészen bizonyos, hogy a német anyanyelvűek között számos zsidó és más nem 49 Az emlékiratot nem ismerjük. 50 Egykori iktatószám: 30 588/pol-1945 volt. 72
