Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 44. 1945. augusztus 13 58

44. 194S. augusztus 13. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: A magyar közvélemény totális kitelepítést kíván, azonban óvatosan kell a kérdéssel foglalkozni, mert nagy sajtóvisszhangja volt az ügynek és kell kerülni mindenféle junktimot magyar kisebbségnek más államban élő tömegével kapcsolatos intézkedéseknél. A szlovákiai magyarokat gyűlöletesen kezelik.

9 A potsdami értekezlet előtt nem volt a szövetségesek között kialakult álláspont

10 és éppen ezért a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól tájékozódást kért a követendő eljárás tekintetében. Az Egyesült Államok kifejezte már álláspontját egy alkalommal, éspedig, hogy csak nemzetközi egyezmény alapján van kitelepítésnek helye. Az eljárás fokozatos és emberséges legyen és a Szudeta-vidék németsége tekintetében általános kijelentéseket közölt a cseh kormánnyal. Úgy látja, hogy a népi okokból való kitelepítést az amerikai kormány a múltban ellenezte. A kollektív felelősséget a maga részéről nem fogadja el, csak egyéni felelősség alapján kell a kitelepítendők ügyét elbírálni.

11 Rákosi Mátyás kérdésére megjegyzi, hogy a washingtoni kormány ezt a közlést május 26-án,

12 tehát a potsdami értekezlet előtt tette meg. [Miklós] Miniszterelnök véleménye szerint 200-250 000 főnyi kitelepítendő tömeg fog kialakulni. A magyar kormányra van bízva az egész megoldás, ez a Marsall elvi felfogása, de az ügyet erélyesen és nem enyhén kell kezelni. Mindenesetre úgy kell megoldani, hogy ne prejudikáljon a magyarság esetleges kitelepítésének kérdésében. Ha elkerülhetetlen, akkor meg kell közelíteni a 400 000 főben megjelölt kitelepítendő tömegszámot, de ez esetben is hangsúlyozni kell a kollektív felelősség kizárását, az egyéni elbírálást. [Nagy Ferenc] Újjáépítési miniszter: Régi kívánság, hogy a svábság és németség ártalmas tömegétől minél előbb megszabaduljunk, Örül, hogy erre nemzetközileg is mód nyílik. Meg kell mutatni az egész kérdés jogosságát, figyelemmel az amerikai jegyzékben foglalt álláspontra. Az 1944.

13 évi népszámlálás alkalmával kettős irányban volt felvetve a kérdés, éspedig, hogy milyen nemzetiségű és az anyanyelv milyen. Aki erre válaszolt az tudta, hogy miről van szó. Heves propaganda előzte meg a kérdést és így mindenki felel nyilatkozatáért. 303 000 főből álló tömeg német nemzetiségűnek vallotta magát és így kevés kivételével ezeket mind ki kell telepíteni. Kedvező elbánásra csak azokat tartja érdemesnek, akik a németség elleni küzdelemben részt vettek. [sic!] Nem valószínű, hogy 3000 főnél nagyobb számú kivételezésről lehetne szó. A német anyanyelvűnek minősülő 776 000 főből álló tömeg 177 000-nél több, mint a né' Lásd a 24. sz. jegyzőkönyv 18., a 25. sz. jegyzőkönyv 14. és a 34. sz. jegyzőkönyv 14. napirendi pontját. 10 A szövetséges hatalmak 1945. július 17. és augusztus 2. között megtartott potsdami értekezlete határozott többek között a Lengyelországban, a Csehszlovákiában és a Magyarországon maradt németek vagy egy részük Németországba való áttelepítéséről. Ezt megelőzően a szovjet álláspont is formálódott. Gyöngyösi Jánosnak Puskin követtel 1945. július 9-én folytatott megbeszéléséről készített feljegyzés is jól tükrözi ezt. „A sváb-kérdéssel kapcsolatban - olvasható ebben - a követ úr kifejtette előttem, hogy a svábok kitelepítése és Németországba való elhelyezése igen nehéz feladat, tekintettel arra, hogy Németországnak egy jelentős része Lengyelországhoz kerül és egyébként is Németország igen nehéz népességi és gazdasági helyzetben van. A követ úrnak ez az észrevétele igen meglepett, mert ellentétben áll azzal a sugalmazással, amelyet a magyarországi sváb kitelepítési kérdésben orosz oldalról kaptunk." (MOL XIX-J-1-j 1945-IV-100.2) 11 Gyöngyösi felszólalásának teljes szövege megtalálható a Külügyminisztérium iratai között; ezt 44/c. sz. mellékletként közöljük. 12 Elírásról lehet szó; mint a 44/c. sz. mellékletből kitűnik: 1945. június 12-én kelt a szóbanforgó emlékirat. 13 Nyilván elírás, helyesen: 1941. 60