Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 65. 1945. november 2 530
65. 1945. november 2. jár, aminek eredményeként nem csak az államot illető házadóbevételek, hanem a házadó alapján kivethető önkormányzati adó (községi, városi, vármegyei pótadó és útadó) is jelentéktelen összeggé zsugorodtak össze, olyannyira, hogy azok már alig biztosítják az adó kivetésével, könyvelésével, beszedésével és behajtásával járó adminisztrációs munkálatok költségeit. A házadó bevételek vázolt jelentőségénél fogva múlhatatlanul szükség van arra, hogy a kieső bevételek a nemzeti vagyonban jelentős helyet betöltő házvagyon, illetőleg az abban foglalt lakások és üzlethelyiségek valamilyen formában leendő megadóztatásával pótoltassanak. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a házbirtok tulajdonosát (haszonélvezőjét) tulajdonosi minőségében további adóteherrel sújtani nem lehet. A Budapest és környékén lévő épületek tetőzetének és egyéb szerkezeti részeinek helyreállításáról szóló 5120/1945. ME számú rendelet szerint, amelynek hatálya a 28 140/1945. UM számú rendelettel" a vidéki városokra is kiterjesztetett, a ház tulajdonosa a befolyó házbérnek általában 25 %-át tarthatja vissza. A kötött béreknek ez a 25 %-a a házbirtokkal kapcsolatos különféle közüzemi díjakat, a kéményseprési díjat, az épület fenntartási és javítási költségeit és az építkezéssel kapcsolatban esetleg felvett kölcsönök kamatterheit természetesen távolról sem fedezi, s ennek következtében a háztulajdonos a lakbérre minden esetben ráfizet. Ilyen körülmények között kizárólag a lakások és üzlet- (műhely) helyiségek tényleges használóinak - akár tulajdonosi, akár bérlői minőségben, esetleg természetbeni lakásként használják a helyiségeket - megadóztatása mutatkozik célravezetőnek. A létfenntartás költségeinek arányszámában a lakbér úgyszólván semmivé zsugorodott össze. Ez a körülmény indokolttá teszi, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosítását célzó törekvések keresésében ez a tényező ne hagyassék figyelmen kívül. A javasolt lakásadóhoz hasonló szolgáltatást az újjáépítési miniszter úr a városokban már szed. A bérekhez igazodó s ennélfogva a kisebb lakásoknál egészen jelentéktelen összegű újjáépítési hozzájárulás azonban kifejezetten céladó jellegű szolgáltatás, amelynek az államháztartás rendes vitele szempontjából nincs jelentősége. A tisztelettel bemutatott rendelettervezettel az általános lakásadó bevezetésére, illetőleg annak szedésére kérek felhatalmazást. Az adóköteles helyiségeket a rendelet 1. §-a pontosan meghatározza. Az állandó adómentesség eseteit (2. §) a házadóról szóló 1927. évi 200/PM számú hivatalos összeállítás 54 vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, de mégis a változott viszonyok által követelt méltányossági szempontok figyelembevételével állapítottam meg. A lakásadó kulcsának megállapítása, illetőleg alkalmazása szempontjából az ország területét a közalkalmazottak lakbérossztályainak megfelelően három csoportba soroztam s az adótételeket mind a lakószobák, mind az egyéb adóköteles helyiségek után progresszív módon javasolom megállapítani. Szociális szempontokat kívánok szolgálni a rendeletnek azzal az intézkedésével (7. §), hogy ha valamely lakásban olyan család lakik, amelynél a gyermekek száma kettőnél több és a szobák száma a hármat nem haladja meg, a lakásadó összegét a harmadik 53 MK 1945. július 22. és MK 1945. augusztus 14. 54 A házadóra vonatkozó törvényes rendelkezések összeállítása (az 1927. évi 200. PM sz.) és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítás együttes szerkesztésben jelent meg a MRT 1927. 1229-1384. p.-n, mint a házadóról szóló 20 000/1927. PM sz. rendelet (MRT 1927. 1227-1228. p.) melléklete. 552
