Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 64. 1945. október 30 496

64. 1945. október 30. natosított vagy ez után foganatosítandó kinevezések - az e tekintetben érvényben lévő rendelkezések értelmében - azok keltéhez igazodó hatállyal léphetnek csak érvénybe, minek következtében mindazok, akik annak idején indokolatlanul megelőzték őket, a rangsorban továbbra is előttük maradnak. Ez a rehabilitáltakra nézve nem csak a további előmenetel szempontjából, hanem azért is sérelmes, mert ha kinevezésük a rendes időben megtörtént volna, az időközben eltelt idő folytán már a megfelelő fizetési osztály 2. vagy 1. fokozatába jutottak volna, míg így a rehabilitáció ellenére is csak a megfelelő fizetési osztály utolsó fokozatába voltak, illetőleg volnának kinevezhetek. Szabályozandó volna azoknak az ügye is, akik a zsidótörvények hatálya alatt (1938. május 28. után) elszenvedett mellőzések és egyéb sérelmek után érték el a teljes nyugdíjra jogosító szolgálati időt vagy az előírt korhatárt és emiatt nyugilletményeik alacsonyabb fizetési osztály és fokozat alapján állapíttattak meg, mintha őket mellőzés nem érte volna. Ezek a kérdések a 200/1945. ME számú rendeletben egyáltalán nem szabályoztattak. Minthogy azonban azok jogossága a rendelet 1. §-ában foglalt elvi kijelentésből következik, és a rendelet 4-8. §-aiban a közalkalmazottak visszavétele tárgyában foglalt rendelkezésekkel szerves összefüggésben vannak, szükségesnek mutatkozik az egész kérdésnek újbóli egységes szabályozása. Ebből a célból elkészített jelen rendelettervezetben foglaltakat tisztelettel az alábbiakban ismertetem: Az 1. § megállapítja, hogy ki tekinthető sérelmet szenvedettnek, és hogy a sérelmet szenvedett mire tarthat igényt. Szükségesnek mutatkozott időhatárként az 1938. évi XV.

70 (ún. I. zsidótörvény) hatályba lépésének napját: 1938. évi május hó 28. napját felvenni. Korábban ugyanis ily sérelmek nem keletkezhettek. Ezzel az esetleges - már eleve is alaptalannak mutatkozó - korábbi igényeket kívánom kizárni. Ez a rendelkezés természetesen egyáltalán nem érinti a politikai okokból mellőzöttek rehabilitálásáról szóló 285/1945. ME, illetve annak helyébe lépett 9590/1945. ME sz. rendeletet

71 (Magyar Közlöny 154. szám) alapján támasztható korábbi igényeket. Ebben a szakaszban a 200/1945. ME számú rendeletben foglaltakon túlmenően orvosolni kívánom azoknak a helyzetét is, akiket az előléptetésnél mellőztek, továbbá azokét, akiknek kinevezését az említett ok miatt visszavonták. Ennek indokául az szolgál, hogy a mellőzöttek többsége nem csupán a jogos ok nélkül történt nyugdíjaztatásuk, illetve elbocsátásuk által szenvedett sérelmet, hanem azzal is, hogy a nyugdíjaztatásuk előtt már esedékessé vált előléptetésüktől elestek. Vannak azonkívül olyanok is, akiket - feleségük származása miatt - csak az előléptetésnél mellőztek, de nem vontak végelbánás alá. A 2. § a sérelmet szenvedett kérelmének elbírálására illetékes hatóságokat jelöli ki. Erre azért jelöltem ki a kinevezésre illetékes hatóságot, mert a kérelmek elbírálásánál szükséges egyöntetű eljárást ily módon látom legjobban biztosítva, és mert a kinevező hatóságoknál a kérelmek elbírálásához szükséges pártatlanságot is jobban látom biztosítva. Itt szabályoztam a kérelem előterjesztésének határidejét is. 70 Az 1938. évi XV. te. - címe szerint - a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról intézkedett. 71 MK 1945. március 18., illetve MK 1945. október 18. 521