Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 43. 1945. augusztus 8 31
43. 1945. augusztus 8. nya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karnak erdőmérnöki osztályát a jövő tanévtől kezdődőleg kiveszi a nevezett egyetem szervezetéből és működését a földmívelésügyi miniszter főhatósága alá helyezi. E rendelet megjelenése után a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar tanári kara, majd ugyanennek a karnak az ifjúsága felterjesztést intézett hozzám, amelyekben reámutatnak arra, hogy a 4050/1945. ME számú rendelet rendelkezései milyen nehézségeket okoznak. Ezekben a felterjesztésekben foglaltak, valamint a kérdésre vonatkozó saját állásfoglalásomat lényegében az alábbiakban van szerencsém összefoglalni, annak megjegyzésével, hogy ezúttal a Mezőgazdasági és Állatorvosi Karral nem kívánok foglalkozni, hanem kizárólag az erdőmérnöki osztály más miniszter főhatósága alá való helyezése alkotja előterjesztésem tárgyát. Magyarországon az erdészeti képzésnek a bányászatival és kohászatival közös intézetben való folytatását elsősorban az indokolta, hogy bányászatunk és kohászatunk erősen reá volt utalva a fatermékekre. Ez a körülmény döntőleg hatott korszerű erdőgazdaságunk kifejlesztésére. Már a múltban is felmerültek olyan törekvések és elgondolások, amelyek az erdészeti felsőoktatást önálló erdészeti felsőoktatási intézet vagy az erdészeti felsőoktatásnak valamely hazai egyetemhez való hozzákapcsolása révén kívánta megoldani. Ezek a tervezgetések végeredményben az 1934. évi X. tc.-ben foglalt megoldáshoz vezettek, amely meghagyta teljes egységében a tudományos működéseket illetőleg erősen egymásra utalt régi Selmecbányái Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolát, amelynek jövő fejlődését viszont egy nagyobb főiskolai testbe való beolvadással igyekezett biztosítani. Ez az átszervezés figyelembe vette a szakszerűség követelményeit is. Nevezetesen az erdőmérnöki osztály szervezeti, tanulmányi, tanszékbetöltési és általában a személyi kérdésekre vonatkozó ügyeiben, nemkülönben az erdészeti szaktárgyak körében mozgó egyes szigorlatokon a földmívelésügyi miniszternek lényeges befolyást biztosított. Az erdészeti szaktudományok lényegükben véve az erdőgazdasági termelés és az erdőfenntartás céljaira alkalmazott természettudományok. Az erdészeti szaktudományok alapját szinte kizárólag olyan tudományágak adják, amelyeknek a tudományok világában elfoglalt általános szerepe nemcsak célszerűvé, de egyenesen kívánatossá teszi, hogy ezeknek oktatása annak a miniszternek a főfelügyelete alatt álljon, akinek főhatósága alá tartozik a felsőoktatás általában, tágabb körben pedig a magas művelődés, tudósképzés és tudományos művelődés. Itt elsősorban az erdészeti tudományok alapját tevő geológiára, fizikára és matematikára, nemkülönben az erdészeti szakban is nélkülözhetetlen és az ún. kultúrmérnöki oktatás tárgyát képező tudományszakokra gondolok. Ezek oktatásának főfelügyeleti jogkörömből való elvonása, ha csak az erdészeti osztályon is, mindenesetre csorbítja azt a jogkörömet és egyben kötelességemet is, amelyek éppen a tudományágak fejlődésének előmozdításában tárcám hagyományos ügykörénél fogva elsősorban engemet illetnek. Ezeknek az elméleti szempontoknak a felsorakoztatása után reá kell mutatnom a kérdésnek néhány gyakorlati oldalára is. Ezidőszerint nem állapítható meg, hogy a megkötendő békében Magyarország milyen területeket fog megtartani, továbbá, hogy a megmaradó területeken való mezőés erdőgazdasági, nemkülönben bányaművelési tényezők e művelési ágakat illetően minő követelményeket fognak támasztani. Ebből vjszont az következik, hogy bányá49
