Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 63. 1945. október 25 478

63. 1945. október 25. 63/c. sz. melléklet (a 63/36. napirendi ponthoz) 17 044/1945. szám II: Minisztertanácsi előterjesztés A 15/1945. ME számú rendelet

43 3. §-a értelmében azok a közszolgálati alkalmazottak, akik a felszabadulás időpontjában nem tartózkodtak szolgálati székhelyükön, illetőleg oda az 1945. évi január hó 1. napjáig vissza nem tértek, az igazolási eljárás lefolytatásáig szolgálatukat nem folytathatják, részükre illetményt kifizetni nem lehet. Az 1080/1945. ME számú rendelet

44 3. §-a hasonlóképpen rendelkezik. A közszolgálati alkalmazottak érvényben levő szolgálati szabályzatai értelmében és elsősorban a pénzügyi szolgálati szabályok alapján a fegyelmi eljárás alatt álló közszolgálati alkalmazottak részére az érdekelt miniszter az állásától és illetményektől felfüggesztés időpontjától kezdődően élelmezési illetményt állapíthat meg. Az élelmezési illetmény összege a 7000/1925. ME számú rendelet 41. pontjának (1) bekezdése,

45 valamint a pénzügyi szolgálati szabályok 122. §-a értelmében az érdekelt közszolgálati alkalmazott lakáspénzén és családi pótlékán felül a fizetésnek 50 %-áig terjedhet. Az élelmezési illetmény célja és feladata az volt, hogy a fegyelmi eljárás alá vont közszolgálati alkalmazott családtagjai részére minimális megélhetést biztosítson. Ez az élelmezési illetmény az érdekelt közszolgálati alkalmazottak részére mindaddig folyósítandó volt, ameddig a fegyelmi eljárás jogerős fegyelmi határozattal befejezést nem nyert. A közszolgálati alkalmazottak igazolásával kapcsolatban az a gyakorlat alakult ki, hogy az állásuktól felfüggesztett közszolgálati alkalmazottak részére semmiféle illetményt, tehát élelmezési illetményt sem állapítottak meg. A kialakult gyakorlat következtében azoknak a közszolgálati alkalmazottaknak a családtagjai, akik ellen az igazolási eljárást megelőzően az állásuktól történő felfüggesztést elrendelték, a legnagyobb nyomorba kerültek és ennek következtében már eddig is számos olyan bejelentés érkezett hozzám, hogy a család teljes szétzüllése következtében a családfő öngyilkossá lett és - ami még szomorúbb - vannak már esetek, amikor a családfők öngyilkossága után beigazolást nyert, hogy az ellenük emelt vád alaptalan volt és ilyen módon tulajdonképpen minden további nélkül igazolhatók lettek volna. Sok tekintetben hasonló a helyzet az igazolóbizottságok határozata alapján nem jogerősen nyugdíjazásra vagy állásvesztésre ítélt alkalmazottaknál is. A helyzet helyes megítélése tekintetében tudnunk kell ugyanis azt, hogy az igazolóbizottságok leglelkiismeretesebb és leggondosabb munkája mellett is előfordul, hogy nem áll módjukban a vádlott közszolgálati alkalmazottaknak az ártatlanságuk bizo43 M K 1945. január 4. 44 MK 1945. május 2. "

5 A 7000/1925. ME sz. rendelt (MRT 1925.1687-1743. p.) a létszámviszonyok rendezéséről, az illetményekről, valamint az özvegyeket és az árvákat megillető ellátási díjakról szólt. A rendelet 4L §-ának (1) bekezdése szerint a hivatalától (állásától) és fizetésétől felfüggesztett tisztviselő és egyéb alkalmazott fizetését és minden egyéb mellékjárandóságát és pótlékát - a lakáspénzt és a családi pótlékot kivéve - a felfüggesztés jogerőre emelkedését követő legközelebbi esedékes időponttól kezdve teljesen be kell szüntetni. 494