Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 63. 1945. október 25 478

63. 1945. október 25. rendelet 2. §-a kihágásnak minősíti s hat hónapig terjedhető elzárással (80 000 P-ig terjedhető pénzbüntetéssel) bünteti azt, aki a könyvvizsgálat eredményességét meghiúsítja vagy veszélyezteti. Ezenkívül a rendelet 3. §-a büntetőjogi megtorlás alkalmazását is lehetővé teszi. Figyelemmel ugyanis arra a fontos közgazdasági érdekre, amely a rendelet hatálya alá eső célhitelek rendeltetésszerű felhasználásához fűződik, azt büntetőjogi megtorlás kilátásba helyezésével is biztosítani kell. Aki a meghatározott célra folyósított kölcsönt vagy előleget a kikötöttől eltérő célra fordítja, az mint sajátjával rendelkezik olyan ingóval, amely nem ment át teljesen az ő jogi hatalomkörébe. Cselekménye tehát a Btk. 355. §-ába

40 ütköző sikkasztásnak volna minősíthető. Minthogy azonban a kölcsön, illetve az előleg összege a magánjogy szabályai szerint az adós tulajdonába kerül, kétséges: vajon az reá nézve idegen ingó[-e] és így sikkasztás tárgya lehet-e. Ezt a kétséget a 3. § (1) bekezdése azzal a határozott rendelkezéssel oszlatja el, hogy az igénybe vett hitelnek a kikötött céltól különböző felhasználását sikkasztásként kell büntetni. Az a pénzintézet vagy bankcég, amely az államkincstár vagy a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott célra folyósított hitelek elhelyezését, vagyis a termelő személyekhez, vállalatokhoz, cégekhez való továbbítását teljesíti, közfeladatot teljesít. Eljáró közegei ennélfogva az állam gazdálkodási tennivalóinak ellátásában (1940:XVIII. te. 3. §)

41 működnek közre és így ebben a minőségükben büntetőjogi szempontból a közhivatalnokokéval rokon tevékenységet folytatnak. Ha tehát a meghatározott célra megállapított hitelt rendeltetésellenesen használják fel, a sikkasztással egy tekintet alá vont ezt a cselekményt olyan értékre nézve követik el, amely hivataluknál fogva került kezelésük alá. Éppen ezért cselekményüket a 3. § (2) bekezdése hivatali sikkasztásként rendeli büntetni. Minthogy a közönséges sikkasztással megállapított szabadságvesztésbüntetés legsúlyosabb tétele a Btk. 358. §-ának

42 első bekezdése értelmében öt évi börtön, míg a hivatali sikkasztás a körülményekhez képest fegyházbüntetéssel járhat; a pénzintézet, illetőleg bankcég közegei szigorúbb megtorlás alá eshetnek, mint a hitelt rendeltetésszerű céltól elvonó többi adós. Ez a megkülönböztetés azonban indokolt. Indokolt egyfelől azért, mert a pénzintézetek hivatásához tartozik a közérdeknek megfelelő egészséges hitelpolitika folytatása; azok a pénzintézeti és bankközegek tehát, akik ezzel ellentétes magatartást tanúsítanak, hivatásbeli kötelességüket sértik meg. Másfelől azért is helyénvaló velük szemben a súlyosabb büntetés, mert az államkincstár, il40 A büntetőtörvénykönyv, azaz az 1878. évi V. te. 355. §-a szerint sikkasztást követ el, aki a birtokában, vagy birlatában levő idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy elzálogosítja. Eltulajdonításnak minősítette a törvény az elidegenítést, elhasználást, a visszakövetelésre jogosított előtti eltagadást, illetve ha az ilyen dologgal a birtokos bármi más módon, mint sajátjával rendelkezik. 41 Az 1940. évi XVIII. te. a magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekét veszélyeztető egyes cselekmények büntetéséről szólt. Ennek 3. §-a kimondta, hogy a büntető törvények alkalmazása szempontjából az állam a törvényhatóság vagy a községi közigazgatási, igazságszolgáltatási, közoktatási, honvédelmi vagy gazdálkodási tennivalóinak teljesítésére, úgyszintén az állam, a törvényhatóság vagy a község intézeteiben, közintézményeiben, közműveiben, vagy üzemeiben való működésre hivatalánál, szolgálatánál vagy különös megbízásánál fogva köteles minden személyt közhivatalnoknak tekinteni, ideértve a honvédség tényleges szolgálatot teljesítő minden tagját is. 42 A büntetőtörvénykönyv, tehát az 1878. évi V. te. 358. § a börtönbüntetésen kívül kimondta, hogy egyszersmind a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése is megállapítható sikkasztás esetén. 492