Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 62. 1945. október 24 423
62. 1945. október 24. amely megtagadná az Egyesült Államok polgárai részére az Egyesült Államok és Magyarország közötti szerződés 7. cikkében feltétlenül kikötött részesülését a legnagyobb kedvezmény elvében. Általában az Egyesült Államok kormánya az amerikai-magyar szerződés céljait folytonos jelentőségűeknek tekinti, tekintet nélkül a szerződésnek az ellenségeskedések által eredményezett jelenlegi jogállapotára, minthogy a békekötés alkalmával a szerződés teljes ereje és hatályossága visszaállítható és egy későbbi időpontban egy új, még szélesebb kölcsönös jogokat biztosító szerződés által helyettesíthető lenne. Budapest, 1945. október 31." Balogh államtitkár a minisztertanács 1945. december 18-i ülésén tájékoztatta az új kormányt az ügyről. (75. sz. jegyzőkönyv 10. napirendi pont) A Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának 1945. december 20-i ülésén ugyancsak Balogh István ismertette az egyezménytervezettel kapcsolatban felmerült aggályokat, az egyezmény szövegét, a minisztertanács október 12-i ülésének határozatát, továbbá az Egyesült Államok október 15-i és október 31-i, valamint az angol politikai misszió október 19-i jegyzékét. Az utóbbi, a fentiekben nem érintett szóbeli jegyzék is azt hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióval kötött gazdasági egyezmény nem sértheti az 1926-ban létrejött angol-magyar kereskedelmi szerződésben foglalt elveket, mivel „tűrhetetlen lenne, ha Anglia, miután megnyerte a háborút, kénytelen lenne kevesebb joggal megelégedni, mint amennyit a háború előtt élvezett". Végül közölte az angol jegyzék, hogy ebben az ügyben tárgyalások folynak Moszkvában, amelyek még nem fejeződtek be és érdemileg újra fel fognak vétetni. Balogh István előadása után először Farkas Ferenc szólalt fel: kifogásolta, hogy a kormány nem tájékoztatta előre a Politikai Bizottság tagjait az említett jegyzékekről; majd Szent-Iványi Sándor is a tájékoztatás hiányát kifogásolta, nevezetesen azt, hogy a Politikai Bizottság tagjai nem kapták meg előre, tanulmányozás céljából az egyezmény szövegét, javasolta továbbá, hogy csak a nagyhatalmak külügyminisztereinek Moszkvában éppen folyó tanácskozása után foglaljanak állást a ratifikáció ügyében; végül Moór Gyula azt a kérdést tette fel, hogy miért nem nyugtatta meg a kormány már előre a közvéleményt és az angolszász hatalmakat a gazdasági egyezményt illetően. A kérdésre Tildy Zoltán miniszterelnök válaszolt, hangsúlyozva, hogy az egyezmény részleteiről nem indíthatnak vitát, azt vagy teljes egészében elfogadja a bizottság, vagy elveti. Végül teljesen egyhangúlag a következő határozatot fogadták el: „A Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága a Nemzeti Főtanácsnak a szovjet-magyar gazdasági együttműködési egyezményt jóváhagyásra ajánlja és tudomásul veszi a kormánynak azt a nyilatkozatát, hogy ez az egyezmény semmiben sem akadályozza a magyar államot abban, hogy más államokkal bármilyen gazdasági, vagy kereskedelmi egyezményt köthessen. (MOL XVIII-5, 1945. december 20-i ülés 2. napirendi pont) A Nemzeti Főtanács ülésén mindössze Varga Béla kért lehetőséget arra, hogy az egyezmény szövegét tanulmányozhassa, majd ugyancsak egyhangúlag elfogadták. (MOK XVIII-4, 236. sz. 1945. január 20-i ülés 1. napirendi pont) Az egyezmény megerősítéséről és a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának fenti határozatáról a külügyminiszter még december 20-án írásban értesítette Puskin követet, jelezve, hogy készen áll a megerősítő okiratok kicserélésére. Szovjet részről december 26-án ratifikálták az egyezményt. Az okmányok kicserélésére 1946. január 10-én Budapesten került sor. Az amerikai és az angol misszót december 21-én szóbeli jegyzékben tájékoztatta Gyöngyösi az eseményről, e jegyzékek is szó szerint tartalmazták a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának határozatát. (MOL XIX-J-1-j IV-571/a 145/res-Bé 1945, valamint 4/pol.res 1946) 456
