Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 61. 1945. október 15 378

61. 1945. október 15. Ugyanez a szakasz felhatalmazást ad a belügyminiszternek arra, hogy azokban a községekben, amelyekben a lakosság egy részének kitelepítésére és a kitelepítettek helyébe mások odaköltöztetésére vonatkozó tevékenység még befejezést nem nyert, a községi képviselőtestületek és a többi községi testületi hatóságok működésének szüneteltetését elrendelhesse. Amíg tehát azokat a törvényhatóságokat, amelyekben a testületi hatóságok működése átmenetileg szünetel, maga a kormány állapítja meg a rendeletben, addig a szüneteltetés elrendelésének a joga a községekre vonatkozóan a belügyminisztert illeti meg. A 2-6. §-ok azokat a különleges szabályokat tartalmazzák, amelyek Tolna és Baranya vármegyékben, valamint a belügyminiszter által meghatározott községekben a testületi hatóságok működésének szünetelése alatt nyernek alkalmazást. A 2. § szerint a vármegyei tisztviselői állásokat és a községi (kör) jegyzői állásokat a belügyminiszter, a többi nagy- és kisközségi állásokat pedig az alispán kinevezéssel tölti be. A községi bírói, másod- vagy törvénybírói és esküdti tisztségek betöltésének jogát a járási főjegyző gyakorolja. Az állásoknak átmenetileg kinevezés útján [történő] betöltése következik abból, hogy az említett önkormányzati testületekben a testületi hatóságok nem működnek, így az állásokat választás útján betölteni nem lehet. A 3. § arra vonatkozólag tartalmaz rendelkezéseket, hogy a testületi hatóságok hatáskörébe tartozó ügyekben mely hatóságok járnak el. Ez a kérdés elvi alapon szabályoztatnék oly módon, hogy az önkormányzati ügyekben az önkormányzat tisztviselői, éspedig a vármegyei ügyekben az alispán, községi ügyekben pedig a járási főjegyző határozna. A közigazgatási bizottság és különleges alakulatainak hatásköre a főispánra száll át, minthogy ezek a bizottságok inkább az államigazgatás körébe tartozó ügyeket intéznek. A törvényhatósági igazoló választmány és az összeférhetetlenségi bizottság, valamint a községi igazoló választmány hatáskörébe tartozó ügyekben az eljárás szünetel, amiből semmi hátrány nem származik, mert a törvényhatósági bizottságok illetőleg a képviselőtestületek nem működnek. A 4. § lehetővé teszi a szóban forgó vármegyék és községek között a vármegyei és a községi tisztviselők áthelyezését. Ennek indokairól az általános ismertetésben már szó volt. Az 5. § egyrészt az áthelyezett tisztviselők illetményeivel kapcsolatos kérdéseket, másrészt az átköltözködési illetményeknek a viselését szabályozza. Az illetmények szabályozásánál a fő elv az, hogy az áthelyezett tisztviselőnek korábbi, más önkormányzati testületnél eltöltött szolgálati idejét az illetmények szempontjából be kell számítani. Az átköltözködési illetményeket, ha a tisztviselőt a belügyminiszter helyezte át, a belügyi tárca viseli, ha pedig az alispán eszközölte az áthelyezést, az illető vármegye háztartási alapját terheli. Ez a megkülönböztetés az önkormányzati elvnek felel meg. A 6. § a kinevezett tisztviselők jogállását szabályozza, abból kiindulva, hogy a tisztviselőket azért, mert a megbízatásukat nem választás, hanem kinevezés útján nyerik, semmi hátrány nem érheti. A 7. § a belügyminiszternek jogot ad arra, hogy azt a tisztviselőt, aki a különleges viszonyok között az említett vármegyékben és a belügyminiszter által meghatározott községekben a szolgálatra általában alkalmatlannak bizonyul, a szolgálattól azonnali 411