Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 59. 1945. október 12 335
59. 1945. október 12. véleményének meghallgatására sem lehetett időm. Akiket hirtelen meghallgathattam a miniszter urak közül, szintén nem mertek pozitív nyilatkozatot tenni. Ezért arra az álláspontra kellett helyezkednem, hogy az egyezmény jóváhagyásához csak annak teljes és részletes ismeretében járulhatok hozzá. Mindaz, amit Gerő miniszter úr legutóbb előadott, alkalmas volt arra, hogy a természetes aggodalmakat és kétségeket eloszlassa. Az a tény, hogy nem koncessziókról van szó, melyeknek benyújtása - véleményem szerint - meghaladná az Ideiglenes Nemzeti Kormány hatáskörét, csak most tűnt ki Gerő miniszter úr előterjesztéséből. Hasonlóképpen az a körülmény, hogy a részünkre biztosított 50 százalékos részesedés történhet az állam részéről is, magánosok részéről is, ugyancsak enyhíti a nehézségeket. Hiszen aligha lettünk volna képesek a magántulajdon respektálása mellett az állam javára 50 százalékot biztosítani sok olyan vállalatnál, mely az egyezmény létrejötte esetén szóba jöhet. Ugyancsak döntő súllyal esik latba az a körülmény, hogy a német tulajdon, - legyen az akár üzem, vállalat, vagy pénzintézet - a nagyhatalmak döntése szerint a Szovjetuniót illeti meg, 53 mellyel a moszkvai kormány szabadon rendelkezik, tehát azt az országból ki is viheti, az egyezmény esetén azonban itthagyni kész. Tehát arról is szó van: a termelés folyamatossága biztosítva van, a jóvátételt könnyebben teljesíthetjük, meglesz a munkások mindennapi kenyere és az eddigi kegyetlenül önző, átkosérdekű partner helyett olyan partnert kapunk, akit mint nagylelkű barátot, függetlenségünk támogatóját ismertünk meg. Ezek olyan szempontok, melyeknek mérlegelése alapján a Szovjetunió kormányának azon szándékát, hogy velünk általános gazdasági vonatkozású egyezményt óhajt kötni, szivesén fogadjuk. Az egyezmény inkább elvi jelentőségű és ezért a magunk részéről is csak elvi értékű kijelentést tehetünk. De ez a kijelentés mindkét kormány számára lehetővé teszi, hogy egy megállapítandó időpontban a részletekre vonatkozó tárgyalások meginduljanak. Fenntartom magamnak a jogot, hogy az Ellenőrző Bizottsággal való tárgyalásaim után a minisztertanácsnak az egyezmény részleteinek mielőbbi letárgyalására nézve javaslatot tegyek. Itt elsősorban figyelembe venni kívánom azon szempontokat, melyek a jóvátételi kötelezettségeink teljesítésére vonatkoznak, hogy azok az egyezmény segítségével is zökkenő nélkül legyenek teljesíthetők. Volt azonban Gerő miniszter úr előterjesztésében egy bizonyos politikai jellegű rész is, mely arra vonatkozott, hogy némelyek hinta-politikát folytatnak, mint tette azt a Kállay-kormány és a legkisebb szellőre hajlandók eddigi útjukról letérni. 54 Bizonyosan vannak olyanok, talán még a közéletben is, akikre Gerő miniszter úr megállapítása vonatkozhat. Azt hiszem azonban, hogy a magyar közéhtfelelős vezetői között, különösen pedig az Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjai között ilyen politikus nem akad. Még a feltevését is el kell hárítanom annak - és amíg e helyet elfoglalom, arra gondosan ügyelek, - hogy még a látszatát is kerüljük annak, hogy letérnénk arról az útról, amelyet Debrecenben egyedül helyesnek ítéltünk meg mint olyant, amely nem 53 A potsdami értekezlet határozatára utalt. Lásd a jelen jegyzőkönyv 5. jegyzetét. 54 Ennek a vádnak a kivédése lehetett Miklós Béla tervezett (vagy meg is tartott) beszédének fő célja. 352
