Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 59. 1945. október 12 335

59. 1945. október 12. tanács, hogy árucsereforgalmi megállapodást létesítsenek.

2 A minisztertanács egyes tagjainak, éspedig többségének az volt az álláspontja, hogy ezen túlmenő egyezmény megkötésére nem volt felhatalmazása a kereskedelem- és közlekedésügyi és az iparügyi minisztereknek, - viszont éppen a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter a meghatalmazás szövegéből ilyen következtetéseket vont. Miniszterelnöknek az volt a felfogása, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány nem vehet magára olyan hatáskört és rendelkezési jogot, amely öt évi időre, - vagy mint egyes részletekből következtetni lehet, még ezt meghaladó időszakra megkösse az ország gazdasági életét és a miniszterelnök felfogása szerint csupán ideiglenes jellegű megoldásokra van az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak hatásköre, nem pedig egy ilyen lényegbevágó egyezmény megkötésére.

3 Éppen ez aggályok folytán a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter az egyezmény szövegét a társminisztereknek és a pártoknak áttanulmányozás végett átadta és így mindazok ismerik a szerződéstervezet szövegét, akik érdekeltek a döntésben.

4 A maga részéről azt a javaslatot terjeszti elő, hogy a minisztertanács a kifejtendő teljes indokolás alapulvételével járuljon hozzá az egyezményhez és utólag ratifikálja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, valamint az iparügyi miniszter által már parafált megállapodást. Az első aggodalom, ami felmerült, az ország függetlenségének a veszélye. Egyesek az erős idegen befolyástól féltik a nemzetet, amire a múltban volt is példa, azonban a Szovjetunió semmiféle politikai befolyást nem kíván érvényesíteni, ilyen veszély nem áll fenn. Ezzel szemben olyan szükség kényszerít bennünket az elfogadásra, ami a jelenlegi körülmények között el sem volna hárítható. Azt tapasztaltuk, hogy a Szovjetunió gazdaságilag rendkívül nagy megértést mutat velünk szemben, segítséget nyújt, amikor bármilyen szükség merül fel, - viszont politikai befolyást függetlenségünk tekintetében meg sem kísérelt gyakorolni és így az ilyen feltevés indokolatlannak látszik. Ha függetlenségünk ellen irányuló befolyást akarna gyakorolni a Szovjetunió, akkor Moszkvának módjában állana a potsdami határozat szerint a Szovjetuniónak juttatott német vagyont azonnal leszereltetni.

5 A gazdasági egyezménnyel saját érdekében elláthatja népünket nyersanyaggal és erre szükség van. A nyugati hatalmak ré2 Lásd a 40. sz. jegyzőkönyv 5. napirendi pontját. 3 Az 1945 augusztusában Moszkvába repült magyar delegáció felhatalmazását illetően Nagy Ferenc úgy emlékezett vissza, hogy az lehetőséget adott Gerő Ernőnek és Bán Antalnak az egyezmény előzetes aláírására. (Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. Európa-História. 1990, 1. kötet 181-182. p.) A hosszútávú gazdasági egyezménnyel szemben felmerült aggályokról, illetve az ezekkel szembeni érvekről - feltehetőleg Balogh István által a Kisgazdapárt számára - összeállított feljegyzés megtalálható a jegyzőkönyv mellett; lásd az 59/b. sz. mellékletet. 4 Lásd az 59/c. sz. mellékletet. 5 A potsdami értekezletről kiadott jelentés IV. fejezetének 8. pontja szerint a Szovjetunió lemondott a jóvátétel címén támasztható minden igényéről Németország nyugati megszállási övezetében lévő német vállalatokban való részesedést illetően, s lemondott a német tulajdonban lévő külföldi követelésekről minden országban, kivéve azokat, amelyek a 9. pontban szerepeltek. A 9. pont szerint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság lemondott a jóvátétel címén támasztható minden igényéről a Németország keleti megszállási övezetében lévő német vállalatokban való részesedést illetően, lemondott továbbá a német tulajdonban lévő külföldi követelésekről Bulgáriában, Finnországban, Magyarországon, Romániában és Kelet-Ausztriában. (Nemzetközi szerződések 1918-1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb politikai szerződései, Szerk. Halmosy Dénes, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966. 651. p.) 336