Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 57. 1945. szeptember 26 280

57. 1945. szeptember 26. tagjaival szemben fennálló kötelezettségeink egyoldalúak, addig a nemzetközi szokás­jogra alapított kártérítési kötelezettségünknek - mint minden szokásjogon alapuló nemzetközi jogszabály érvényesülésének - előfeltétele a viszonosság. Ahhoz tehát, hogy az ilyen igénybe vett ingatlanokért a külföldi tulajdonos állama tőlünk most már nem a fegyverszüneti egyezmény alapján, hanem pusztán nemzetközi jogi alapon kár­térítést követelhessen, szükséges, hogy hasonló esetben a kártérítésre velünk szemben is hajlandó legyen. Amennyiben ez a készsége fennáll, úgy a kártérítési igény elisme­rése elől mi sem zárkózhatunk el. Budapest, 1945. szeptember 17. Gépelt, aláírás nélküli tisztázat. Az előterjesztés mellett megtalálható Gyöngyösi János külügyminiszter kísérőlevele. A Külügyminisztérium előterjesztését átfogó borítólapra - e kérdéshez kapcsolódóan -, a Miniszterelnök­ségen a következő megjegyzést vezették: „Megfontolandó volna nem-e [sic!] természetben hagyandó meg a külföldiek ingatlana, különösen az angoloké, akik nem vették még tudomásul a 600/1945. ME sz. rendelettel kapcsolatos átiratot. Állásfoglalás előtt ki kellene mutatni, hogy milyen mennyiségű terület esnék angol tulaj­don alá, mert ha nem jelentős földterületről van szó, úgy meg lehetne oldani akként a dolgot, hogy az ango­lok 300 hold maximális területet bírhatnának épp úgy, mint a kivételes elbánás alá eső jogosultak." 57fc. sz. melléklet (az 57/23. napirendi ponthoz) [Előterjesztés a honvédség főparancsnokáról] Indoklás A második világháborút megelőző időkben a honvédség ügyeit megosztott hatás­körben három egymás mellé rendelt viszonyban álló szerv intézte: a honvédelmi mi­niszter, a honvéd vezérkar főnöke és a honvédség főparancsnoka. Az ország háborús előkészületeinek fokozódása folytán azonban a honvéd vezérkar főnökének működé­si köre a honvédség főparancsnoka hatáskörének rovására annyira megnövekedett, hogy a honvéd vezérkar főnöke a honvédség főparancsnokának hatáskörét hovato­vább teljes egészében magához vonta. Ez végül is a honvédség főparancsnoki állásá­nak megszüntetésére és teljes hatáskörének a honvéd vezérkar főnökére történt átru­házására vezetett, amely átruházás jogilag az 1940: IX. törvénycikkben 60 állapíttatott meg. A háború befejezése után azonban a honvéd vezérkar főnökének feladatköre jelen­tőségében annyira lecsökkent, hogy nemcsak az eredeti hatáskörök visszaállítása, ha­nem ezen túlmenően a honvéd vezérkar főnöke állásának megszüntetése is indokolt­nak látszik. A honvédségre a demokratikusan átalakult Magyarország ezután következő békéjé­ben igen fontos nemzetépítő, nemzetnevelő és nemzetvédő hivatás vár, amellett két­60 A kormányzó 223/I.eln.KI-1939. sz. legfelső elhatározásával szüntette meg a honvédség főparancsnoká­nak szolgálati állását, 1940. évi március l-jével. Az 1940. évi IX. te. a kormányzói elhatározásnak megfelelően a honvédség főparancsnokának a felsőházi, az országtanácsi és a legfelső honvédelmi tanácsi tagságát a hon­véd vezérkar főnökének adta át, illetve rendezte jogait a katonai igazságügyi szervezetet és a katonai bűnvádi eljárást illetően. 302

Next

/
Oldalképek
Tartalom